Avilai Nagy Szent Teréz, A Belső várkastély, Az imádság hét szakasza
Néhány éve olvastam a könyvet. Alapmű. Nagy kedvenc. Most újra fogom olvasni. Ezt a prédikációt találtam róla. Nagyon tanulságos!
Avilai Szent Teréz egyházdoktor, aki még nem olvasta, ne halogassa! Hiánypótló, fantasztikus a munkássága! Ma is értékes, nélkülözhetetlen tanítással szolgál azok számára, akik a lelki életben haladni szeretnének.
Forrás:
https://youtu.be/rKaW3a3ntLk?si=IXEc3LKEsQomNl8Q
Charles Carpenter atya, teológus tanítása
Terézt, lelki vezetője kérte, hogy írjon könyvet a lelki tapasztalatairól. A 10- 22. fejezetig az imádságról ír, ami nagyon figyelemfelkeltő, hiszen ezzel a terjedelemmel is hangsúlyozza az imádság fontosságát.
1515- ben született, a reformáció idejében. Sok szentet adott nekünk akkor Isten, Loyolai Szent Ignácot, Keresztes Szent Jánost (Lélek sötét éjszakája), és még sokakat.
16 rendházat alapított. Néhány hónap alatt írta meg ezt a könyvet.
A könyv az ima 7 állomását mutatja meg, ugyanúgy jelzik az állomásokat, mint az életünk 7 állomását, ahol egyre inkább Krisztushoz válunk hasonlóvá.
1. Az első állomás a szóbeli ima.
Ezt tanuljuk meg leghamarabb gyerekként. A Miatyánkot, a Rózsafüzért, az Úrangyalát. Ez az az időszak, amikor még nem igazán léptél be a lélek belső várkastélyába. El kell hagyd a halálos bűnt, mert a kastély körül van véve undorító külsejű csúszómászókkal, kígyókkal. Ebben az időszakban nem igazán kapcsolódik elmélyült szemlélődés az imához. Mindezek mellet azt kell, hogy mondjam, hogy a szóbeli ima nagyon fontos, nem szabad elhagyjuk akkor sem, ha a többi állomást elérjük. Jézus is mondja, hogy imádkozzunk szavakkal, amikor a Miatyánkra tanít minket. De ugyanakkor azt is olvashatjuk a Szentírásban, hogy ha csupán csak szavakkal imádkozunk, az nem kedves az Úr előtt.
A szívünkkel imádkozzunk.
Az első 50 évben az apácák, amikor belépett Teréz a rendbe, a szegénység ellen vétkeztek, világiasan éltek. Rengetegen voltak, bárki bemehetett hozzájuk, bármit tarthattak a szobájukban. Azok a nők, akik nem házasodtak meg, mind a zárdába kerültek. Teréz gyönyörű nő volt, fiatal férfiak jártak hozzá be a zárdába, tanácsot kérni, beszélgetni.
18 évesen került a zárdába, 38 éves volt, amikor az Úr Jézus egy misztikus tapasztalat által "elvitte" a pokolba és megmutatta a leendő "helyét", ha nem változik meg. Borzasztó tapasztalat volt ez számára. Az Úr azt mondta neki:
"-Ide fogsz kerülni, ha nem változol meg. Azt szeretném, hogy az emberekkel való gyakori beszélgetés helyett az angyalokkal, a szentekkel beszélgess."
Ez után történt a második megtérése. Ekkor kezdett el mélyebben, átszellemültebben imádkozni. Eddig csak kötött imákat mondtak latinul (amit nem is értettek), órákig a zárdában, nem volt szemlélődés, elmélkedés. Nem volt átitatva a szóbeli ima szemlélődéssel. Szerette volna megújítani a rend szabályait. Engedélyt kapott rá.
Azt mondta, hogy nem lehet huszonkettőnél több nővér egy közösségben, mert az olyan, mint egy hadsereg, ahol nem lehet rendet tartani.
A tökéletesség útja című könyvet a nővéreknek írta, amely könnyen követhető, olvasmányos. A Miatyánk mélyebb megértését, átelmélkedését mutatja be ez a könyv.
2. Elmélkedés.
Ez az az állomás, amikor elkezdesz imádkozni. Ha csak szavakkal imádkozol az még nem imádság. Ha nem elmélkedsz azon, amit imádkozol, akkor csak ismétled a szavakat egymás után.
Loyolai Szent Ignác ír az elmélkedésről, de sok könyv van, ami erről szól.
Az elmélkedés egyfajta tanulmányozás, gondolkodás. Elmélkedhetsz Jézus életén, egy szent életén. Ilyenkor tanulsz valamit.
Az elméddel imádkozol.
3. Affektív ima, az érzelmek imádsága.
Amikor a szíveddel, érzelmeiddel imádkozol. Ilyenkor csak néhány szó hangzik el, de nagyon sok szeretettel, érzelemmel átszőve.
Olyasmi ez, mint amikor egy anya az újszülött csecsemőjét nézi és kérdezik tőle, hogy mit gondolsz és ő azt válaszolná, hogy én csak szeretem, rátekintek és szeretem, túlcsordul a szeretetem iránta.
Ilyesmi az is amikor két szerelmes egymásra tekint, nem szólnak semmit sem, csak elmerülnek az egymást szemlélő szeretetben, szavak és gondolatok nélkül.
Van amikor nem érezzük, hogy szeretjük Istent, de olyankor is imádkozhatunk úgy, hogy 'azt kívánom, hogy szeresselek Uram!'.
Szent Ferenc mondta egyszer, hogy szeretni akarni, az már szeretet.
Az akarat, a szándék nagyon lényeges.
Ez az első három állomás kivitelezhető a saját erőnkből. A következő négy csak Isten segítő kegyelméből.
4. Csend imája, összeszedettség.
Ez már Isten ajándéka, ezt nélküle, a kegyelme nélkül nem tudjuk meglépni. Ahhoz tudnám ezt az állomást hasonlítani, amikor végetér a szent miseáldozat és te ott maradsz ülve a padban, csendben, nyugalomban, nem akarsz mozdulni, valami eláraszt ilyenkor. Ehhez tapasztaltnak kell lenned. Van olyan is, amikor nem realizálod, hogy ez az elcsendesedés megtörtént.
Olyan ez, mint amikor felébredsz egy álomból, emlékszel is rá kettő petcig, de aztán elfelejted.
Az ezek után következő állomások is mind Isten ajándékai, te nem tudsz értük tenni, csak elfogadni őket. Ez olyan, mint egy passzív ima, te nem tehetsz érte semmit, Isten adja.
Csak megtörténik veled.
Ajándék.
Szent Pál mondja, hogy mi nem tudjuk hogyan kell imádkozni, de a Szentlélek jön és megmutatja nekünk.
A csend imája szakaszban két dologra van szükség, az egyik, hogy lássuk, hol tartunk. Ez kegyelem, ha megtörténik. Ilyenkor úszunk Isten szeretetében, teljesen eláraszt, elönt minket az Isten iránti szeretet, a vilagon kívül érezzük magunkat.
Ez vigasztalás, Isten adja. Azért, hogy a lélek akarjon lelki életet élni, megkedvelteti vele a lelkieket. Ez egy mély megtapasztalás, ami örömmel, a menny előízének a megtapasztalásával jár.
Egyúttal szárazsággal is jár ez a szakasz, az első sötét éjszakája a léleknek (Keresztes Szent János nyomán). Az érzékek sötét éjszakája ez. Ilyenkor anyagi, világi, olyan dolgoktól tudunk elszakadni, amelyekhez rendezettlenül kötődünk. Elkezdjük úgy értékelni őket, ahogy igazából vannak, nem értékeljük felül őket. Minden világi dolog Isten jóságát tükrözi vissza, de nem szabad hozzájuk tapadjunk. Ha rendezetlenül hozzájuk tapadunk, megrekedünk, nem tudunk tovább fejlődni lelkileg.
A lélek sötét éjszakájának a második része sokkal nehezebb, ilyenkor maga az ember szelleme kerül sötétségbe, lelki szárazságba. Ilyenkor azt érzi a lélek, hogy Isten nem szereti. Azért érzi ezt, mert nem tapasztalja meg Őt, távolinak érzi.
Ilyenkor szoktak a hívek nekem panaszkodni: "Atya, nem érzek semmit."
Amit ezeknek az embereknek mondani szoktam.:
"Gratulálok! Végre megérkeztél az igazi lelki élethez, tényleg! Beléptél a misztikus életbe."
Ha azt érzed, hogy ima közben nem tapasztalsz semmit, még egyáltalán nem biztos, hogy a lélek sötét éjszakájában vagy.
Három jele van annak, hogy az első (érzékek sötétsége) lélek sötét éjszakában vagy. Az első, hogy nem tudsz imádkozni, szárazságot tapasztalsz ima alatt, elhagyatottságot, úgy érzed, biztosan valami súlyos bűn gyónását elmulasztottad. Szentírás olvasásakor is ugyanezeket tapasztalod.
A második jele annak, hogy a lélek sötét éjszakájában vagy, hogy nem akarsz a szenvedélyeidnek élni újra, nem akarsz visszamenni az előzőekhez, nem akarsz mondjuk moziba menni, hogy attól "jobban érezd magad", mert azt nem gondolod elégségesnek és segítségnek ebben a helyzetben. Ez egyáltalán nem vonz téged. Ha ezekhez a szenvedélyeidhez vissza akarnál térni újra, akkor nem vagy a lélek sötét éjszakájában. Akkor a langyosságtól szenvedsz!
Ilyenkor gyónj, imádkozz többet!
A harmadik jel, hogy csak jelen akarsz lenni Isten jelenlétében, csak ülsz és nem teszel igazán semmit, úgy imádkozol. Nagyon jól teszi a lelki vetető, ha ilyenkor azt mondja, hogy ez rendben van most így, ezzel semmi gond sincs!
Lecsendesedni jó! Jézus is azt mondta, hogy ha imádkozni akartok, menjetek be a szobátokba és ott csendesen imádkozzatok. A pandémia pont jó alkalom volt erre. Elvonulni az emberektől kicsit és magunkban megtalálni Istent, ez hiányzik a mai modern emberből.
A legtöbben képtelenek csendben maradni.
Sokan feladják a lélek sötét éjszakájának ezen a pontján, visszafordulnak, és azt mondják, hogy az ima nem működik nálam, nem érzek semmit, stb.
Megkérdezték egyszer Avilai Szent Terézt, hogy meddig tart ez az állapot és azt mondta, hogy bármeddig tarthat 2- től 20 évig. :-)
Azt mondta, kell legyen lelkierőd, kitartásod, türelmed Istenhez ebben az időszakban, mert ez nagyon fontos pontja a lelki életnek!
Attól függ, hogy mennyi ideig tart, hogy a múltbeli bűneink mennyi engesztelést szükségeltetnek például, ilyenkor újjá kell építeni a "házat", a lelket.
Attól is függ, hogy milyen a személyiségünk, ha nehéz a természetünk, extra segítségre van szükség.
Ez egy kegyelmi időszak! Áramlik ilyenkor a kegyelem (=természetfeletti segítség Istentől, hogy ki tudjunk tartani a jóban) a lélekbe.
Természetfeletti erények nyerhetőek ilyenkor.
Vágyakoznod kell ezekre az erényekre, mert nélkülük nem lehet kitartani a jóban. Szükséges, hogy használd is őket és jót cselekedj kitartóan általuk.
Ha kitartó vagy és van benned elszántság, akkor gyorsan is túljuthatsz a lélek sötét éjszakáján.
Ha folyamatosan ellenállsz a kegyelemnek, akkor ebben az időszakban sokat fogsz időzni. Ha Istennel közreműködsz, akkor gyorsabban tud cselekedni benned.
A lélek három dologból áll össze: az értelem, az akarat és a képzelet.
Isten először az akaratunkat ragadja meg. (Magyarul: az okoz örömöt, azt akarjuk tenni, amit Isten akar.)
A negyedik fajta ima során lehet egy mennyei boldogság, nagy öröm tapasztalatod.
5. A teljes egyesülés imája
Ez az az imádsági fajta, amikor nem csupán az akarat, hanem az értelem és a képzelet is egyesül Istennel.
A képzelet az utolsó, amelyet Isten meg tud ragadni. Ez az "őrült nő a házban".
Azért, mert nem tud lenyugodni, folyton képzelgünk valamin, csapongunk.
Ez az imádság Isten kegyelméből történhet, nem a mi igyekezetünk miatt és nem több, mint húsz percig tart. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt az imát, amikor a pillangó még be van bábozódva, de amikor kirepül, az hirtelen történik és nem tart sokáig, egy pillanatnak tűnik.
Ha Márta és Mária esetét nézzük a Szentírásból, ott is láthatjuk, hogy Mária szemlélődő, Márta aktívan szorgoskodó. Márta panaszkodik Máriára, hogy nem tevékenykedik, de Jézust azt válaszolja neki, hogy nem (!), ő a legjobbra lett kiválasztva és senki sem fogja elvenni ezt tőle.
Itt azt látjuk, hogy hogyan egyesül a cselekvő szolgálat (Márta) és a szemlélődés (Mária).
Ez lehetséges! Sokan panaszkodnak, hogy nem találják a megfelelő egyensúlyt az aktivitás és a szemlélődés között. Ez a nagy probléma az Egyházban is manapság.
Szinte senki sem szemlélődik manapság...
Azért fontos, hogy végigjussunk az ima hét lépcsőfokán, mert akkor sokat tehetünk, egyesülve Istennel, az emberekért. Nézd meg Kalkuttai Szent Terézt, mennyi mindent tudott tenni, világszerte!
Ő mondta azt, hogy amíg nem méltóképpen (térdelve és nyelvre fogadva) járulunk a szentáldozáshoz -ahogy volt mindig is ez előtt-, akkor nem fog megújulni az Egyház.
Napi kétszer két órát szemlélődtek a rendtársai és azt mondta róluk, hogy ők nem szociális munkások, hanem nővérek!
A laikusokhoz, világi hívekhez szólva mondom, hogy ti is szentségre vagytok meghívva, nem csak a papok és a nővéreknek szól ez a felhívás!
Mindenki, egyetemesen meg van hívva a legmagasabb szentségi fokra, csak különböző az odavezető útjuk.
Meg kell tanuljunk imádkozni!
A szemlélődésre mindenki meg van hívva.
Az ötödik fokozatú ima ugyanaz, mint a negyedik, de sokkal intenzívebb.
Olyan ez, mint amikor felhangosítasz egy zenét. Ilyenkor a zene nem változik, csak a hangerő.
6. Eksztázis, önkívület (egy szubjektív tapasztalat, ami az alanyt úgy vonja be teljesen, hogy a tudatában csak a tudatosságának célpontja szerepeljen)
Dupla tapasztalat.
Ugyanúgy Istennel egyesül az akarat, az értelem és a képzelet is ennek az imafokozatnak a során, de az érzékek is egyesülnek már.
Ez az, amikor a mennyben érzed magad, nem lehet megmagyarázni.
Szerenc Ferenc mondta, hogy ilyenkor folyamatosan egyesülve van a lélek Istennel, önkívületben él.
Van egy másik aspektusa is a hatodik imafokozatnak, ez pedig a lélek sötét éjszakájának a második része, ami a szellem sötét éjszakája (az ember: lélek, test és szellem). Ez egy nagyon nehéz szakasz, amin a léleknek keresztül kell mennie.
A hit, remény és a szeretetnek (jóakarat), mint természetfeletti erényeknek tisztulniuk kell ezen a szinten.
A hitből lesz a megértés,
a reményből az emlékezet,
a jóakaratból az akarat (döntés).
A mi hitünk sokszor emberi gondolkodáson, tapasztalaton alapul, de létezik természetfölötti hit is, ami Istentől jön.
Ez egy teljes bizalom Istenben, akkor is, ha nem látjuk előre, hogy mi fog történni egy adott döntésünk következtében.
7. Átalakító egyesülés
Amikor a lélek átalakul és olyan lesz, mint Jézus. Ő egy másik Krisztus, aki a földön él.
Spontán módon, azonnal úgy tud viselkedni, mint Jézus, erőfeszítés nélkül. Ez a Szentlélek ajándéka.
A hét imamód közül első három a tisztulás, a negyedik szakasztól van a Szentlélektől jövő megvilágosodás, a harmadik szakasz az egyesülés szakasza.
Isten munkálkodik általad ilyenkor, szóval nagyon aktív és hathatós a munkásságod ez idő alatt.
Ebben a szakaszban képtelen a lélek a bocsánatos bűnre Keresztes Szent János szerint, Avilai Szent Teréz azt mondta, hogy talán egyszer- kétszer előfordulhat. (Csak azért engedi meg Isten, hogy a lélek ne legyen gőgös.)
Ha a hatodik ima az eljegyzésnek felel meg, akkor ez a házasság.
A földön élni, de már mintha a mennyben élnénk, folyamatosan.
Tökéletes egyesülés Istennel, mind az akaratot, a képzeletet és az értelmet tekintve.
A hét imamód mindenki számára nyitott, elérhető.
Ehhez a hetedik szakaszhoz nem feltétlenül társul látomás.
Ha nem akarsz a tisztítótűzbe jutni, akkor idáig el kell juss.
Nagyon megéri Istenre, az imára, lelki olvasmányokra fordítani az időt.
Nagyon fontos időpont a szentáldozás utáni idő, akkor kell kérni Istent, hogy alakítson minket hozzá hasonlóvá az Ő megdicsőült, tökéletes lelke által. A szentáldozáskor kapott kegyelem sokkal erősebb, mint a személyes kegyelmek, amiket kaphatunk.
Az lenne a cél mindenkinek, hogy idáig eljusson. Az ami általános, normális lenne a lelki életben, azt sokan nem teszik meg, nem népszerű, mert nem akarják megtenni. El sem jutnak a lelki érettségig, nem fektetnek bele erőt, időt, Isten segítségével, hogy haladjanak a keresztény, lelki életben.
Avilai Szent Teréznek tíz év alatt sikerült idáig eljutnia, Isten segítségével természetesen.
De azt kell látni, hogy langyos keresztény volt, nem volt elhivatott a lelki útja elején. Szerzetes volt, nem volt nagy bűnös.
Ő azt mondja, hogy ha valaki 15 év alatt jut el a hetedik szakaszhoz, az nagyon jó!
