Haladó lelki élet jellemzői (Chad Ripperger atya)

Chad Ripperger atya beszéde, ami alapján megosztom a tanítását:

https://www.youtube.com/live/nnYopNgQlo0?si=z4MKgH3q3-BDvi3s

Chad Alec Ripperger 59 éves, amerikai katolikus pap, teológus, filozófus és ördögűző. Hagyományos katolikus körökben jól ismert, számos konferencián tartott előadást az Egyesült Államokban.

Az imádság a mennyország kezdete földi életünk során. 

Elsősorban azokért az erényekért kell dolgoznunk, amik rendetlen érzelmi kötődések miatt vannak az életünkben. Ha valami érzelmileg nagyon felkavaró számunkra (pl. az, ha a feleség nem tudja elviselni, ha a férj mérges), akkor a jámborság erényén kell dolgoznunk. 

Mindig a bűnnel ellenkező erényen kell dolgoznunk. 

 Tudnunk kell mértékletesnek lenni. Például azt eszem meg, ami egészséges, ami jó nekem, nem azt, ami élvezetet nyújt és káros.

A böjtölésre való képesség egy természetfeletti erény, ha Istenért tesszük azt. 

Ahhoz, hogy ezt elérjük és nehézség nélkül képesek legyünk böjtölni, először a természetes erényt kell kifejleszteni magunkban. 

Minden egyes alkalommal, amikor bűnt követünk el, az elménk nem lát tisztán. 

Ez a bűn következménye és büntetés is egyben. (Sziénai Szent Katalin)

Ha már tudjuk a fő bűneinket, rossz szokásainkat (ezt a Fájdalmas Szűzanya és az Őrangyalunk megmutatják, ha imában kérjük azt), az első lépés mindig a passzív tisztulási folyamat. (Ez a lélek sötét éjszakája Keresztes Szent János írásában.)

Ilyenkor a léleknek tudnia kell érdemszerzően, jól szenvedni, még akkor is, ha nincs tisztában azzal, hogy mi történik pontosan és miért. Sanyargatás, szenvedés azért történik ilyenkor, hogy a lélek a bűneitől meg tudjon tisztulni. Isten bocsátja ezt ránk a mi megszentelésünk céljából. 

Békességet is megtapasztalhatunk ebben az időben, ha jól, érdemszerzően tudunk szenvedni, viselni a terheket.

A második szakasz a megvilágosodás időszaka. Ilyenkor a jócselekedetekre való szándék növekszik a lélekben. Isten megmutatja, rávilágít igazi valójára! 

Jézus meg tudja mutatni nekünk, hogy hogyan juthatunk el Istenhez.

Más vallások azért nem tudják, mert egyedül csak Jézus az út az Atyához. 

A harmadik szakasz az egység vagy egyesülés szakasza. 

Az imádságnak kilenc fokozata van. Itt csak néhányról beszélt. Az első természetesen a szóbeli ima, a második az elmélkedés, a harmadik a tényleges ima, amikor az ima egyszerű Istenre figyelés. Ilyenkor szinte éget minket a vágy, hogy Istennel legyünk, folyamatosan gondolunk Rá. 

Az elmélkedés nagyon fontos része a lelki életnek! 

Az érzelmeink nem Isten, kontroll alatt kell tudjuk tartani őket és ebben is segít minket az elmélkedés. Ha mondjuk valakire haragszunk vagy valakit nem kedvelünk, tudnunk kell az érzelmeinken úrrá lennünk. 

Eleinte rengeteg zavaró-, figyelem elterelő gondolat fog minket érni, ha elkezdjük az elmélkedést. 

Ilyenkor nem szóval, hanem az értelmünkkel, a gondolatainkkal imádkozunk. Isten jóságán, hatalmán, a hitigazságokon, egy evangéliumi részen, stb. gondolkodunk. Itt kezdődik a lelki élet, az imádság. 

A lelki életnek nem az a célja, hogy ne kövessünk el bocsánatos bűnöket sem, hanem az a kezdete!

Először is fel kell ismerni, hogy milyen gyarlóságaim, bűneim, rossz szokásaim vannak. 

Az elmélkedés gyakorlata elengedhetetlen akkor, ha egy bűnös szokásodtól meg akarsz szabadulni. Leegyszerűsítve, Istenre összpontosítani, ez az elmélkedés lényege. 

Az eleinte aggasztó, figyelem elterelő gondolatok -minél inkább gyakorlott valaki-, el fognak maradni.

Szükséges, hogy a megszentelő kegyelem állapotában maradjunk, így az erkölcsileg jó cselekedetek még inkább növelni fogják a lélek szentségi fokát. 

Nem mi leszünk jobbak, hanem Isten természetfeletti lényegét kölcsönzi a mi halhatatlan lelkünkbe. 

A hűség hiányáról tanuskodik valaki, ha a kapott kegyelmekre (természetfeletti segítség, kitartás a jóban) úgy válaszol, hogy a bűnben marad. Ilyenkor Isten megvonja a további kegyelmeket (annyit mindenkinek ad, ami az üdvösséghez szükséges). 

A rendszeres gyónás nagyon fontos, mert ilyenkor olyan segítő kegyelmeket kapunk, amik abban támogatnak minket, hogy a meggyónt bűnöket ne kövessük el újra. 

Mindenkinek szüksége van természetfeletti erényekre, mint például az óvatosság, a bátorság, a mértékletesség, az igazságosság erényére.

Amikor arról kérdeznek, hogy mikor jön el a végidő, akkor azt szoktam mondani, hogy akkor, amikor kihül a szeretet és az emberek a szenvedélyeik imádói lesznek. Ez nagy baj!

Isten mindannyiónkat szentségre hív!

Csak néhány ember szent ma...nagyon kevés...elenyésző.

Visszatérve az elmélkedésre, ha az elménket azzal foglaljuk le, hogy azon gondolkodunk, ami jó, szent, tökéletes, Istenen, az erényeken, a hitigazságokon, akkor békét fogunk találni. 

Az akarat a kulcsfontosságú, nem az érzelem!

Ha Istenért szereted a felebarátodat, ha jószándékú vagy, ez annak a jele, hogy nagyarányú megszentelő kegyelemmel bírsz. 

Minden egyes alkalommal, amikor a technikai eszközöket (telefont, számítógépet) használjuk a szenvedélyünknek élünk, mivel dopamin termelődik ilyenkor a szervezetünkben. Mindig nagyon fontos, hogy ilyen alkalmak után fordítsunk időt a böjtre, a lemondásra is, amikor nem használjuk azokat, csak minimális ideig, épp annyira, amennyire szükséges. Fontos, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy a telefonunk vagy Isten irányítasa alatt szeretnénk- e élni.

Napi szinten szükséges, hogy tegyünk erkölcsileg jó dolgokat, életvitelszerűen. 

Lehetetlen szentté válni egy állandó, folyamatos imaélet nélkül.

Ha folyamatosan imádkozunk, nem okoz gondot Istennel egyesüljünk. 

Szent Ignác azt mondta, ha nem imádkozol, elkárhozol.

Napi minimum 15 perc imádság az alap, amit mindenkinek el kellene tudnia sajátítania, de ez csak a minimum!

Ha tényleg szereted Istent, mindig Vele akarsz lenni, mindig imádkozni akarsz.

Értsd meg, az egyetlen útja annak, hogy boldog légy, hogy lásd Istent!

A mennyország folyamatos élet Istenben.

Az ima a menny kezdete már itt a földi életed során!

Ha tökéletes egyesülésben élsz Istennel, nem szükséges a tisztítótűzbe menj, mert akkor halálod után ugyanez fog folytatódni. 

Ha nincs benned elég béke, ez annak a jele, hogy nem szereted eléggé Istent. 

Sokan az érzelmeikkel szeretik Istent, mert adott nekik valamit (pénzt, házat). Ez veszélyes, mert ők igazából az anyagiakat szeretik, nem Istent. 

Ezek után abbahagyják az imát, pedig az első lépés mindig a tisztulás, nem pedig a vigasztalás. 

Istent önmagáért kellene szeressük, azért mert Ő jó, igaz, szent, tökéletes, azért mert Ő megérdemli.

A szeretet nem érzelem, hanem hajlandóság (akarat) arra, hogy jót tegyek másokkal. 

Önfeláldozni, feladni mindent Istenért, mindent odaadni Neki, Érte tenni, ez a valódi istenszeretet.