Dr. Székely János: Coreth Mária Terézia, Az aranyszívű feleség és egy kis tanúságtétel
Épp azon elmélkedtem, hogy amikor Simon találkozott Jézussal, Jézus egyből új nevet adott neki, Péter, Kaifás, kőszikla lesz a neved- mondta. A nevünkben hordozzuk a küldetésünket. Jézus hivatást, életfeladatot, ha úgy tetszik - mai nyelven szólva- életcélt ad nekünk megtérésünkkor. Annyira számít ránk és bízik bennünk!
Én is epekedve várom, hogy új nevet adjon nekem Jézus. Biztos, hogy már adott is, csak még nem tudom azt. A Szentírás ír arról, hogy új nevünk lesz a mennyben.
Az én nevem azt jelenti, hogy idegen, külföldi barbár nő. Sajnos ezt sokszor meg is élem, hogy idegen vagyok.
A szüleim nem keresztények.
Hogy adhatnak ilyen nevet?
A sors furcsa fintora, hogy Isten rámtalált és azzal fogott meg, hogy azonnal hivatásra hívott. Hamarabb akartam feleség lenni, mint keresztény, de csakis katolikus templomi esküvőt szerettem volna. Már akkor tudta, hogy mivé tud tenni, hogy milyen úton követhetem.
Péter is új nevet kapott.
Én is szeretnék.
Egy csodálatos asszonyról olvashatunk ebben a könyvben, akinek már elindult a boldoggá avatási ügye. Számomra példaértékű, amikor ilyen házaspárról olvashatok és sokat keresgélek, amíg találok ilyen történeteket. Az őszinte szeretetet, önfeláldozást olvasom ki a könyv soraiból.
Mennyit szenvedhetett, amikor halva született a gyermeke vagy amikor elvesztette a három éves gyermekét. Nem lehetett egyszerű 12 gyermekkel. Közben nem látta kárát a házassága, sőt! Nagy szeretetben éltek Boldog Batthyány Lászlóval, a "szegények orvosával".
Tehát nem romlik meg a házasság a sok gyerektől?
Nem bizony!
Önzetlenségről tanuskodik a nagy család. A szülők egymás felé is megélik, mert a másikért élünk, nem önmagunkért. Korunkban a legtöbb kárt az önzés okozza. Ez vezet a válásokhoz is, úgy gondolom.
A saját tapasztalatom is az, hogy ahogy telik az idő, egyre mélyül a szeretet a vállalt gyerekek miatt is. De ez főleg Jézus érdeme. Ez kegyelem. Folyamatosan áramlik a kegyelem egy szentségi házasságban. A gyerekek felé is!
Ha követjük Jézust, ha engedjük, hogy Ő cselekedjen bennünk, lesznek gyümölcsök.
A férjemmel harmónikus szeretetben élünk. Ezért sem nagyon tudok mit írni a házasság témában. A blogom címe azért Szentségi házasság, mert Isten engem a házas hivatás vágyával ragadott meg, és tett katolikussá, Krisztus követővé (remélem...). Házasságunkból hat gyermek született, esetleg ha valaki nem tudná. :-)
Nagy áldás ez nekem, mert mindig nagy családra vágytam, már akkor is, amikor még nem ismertem Istent (nem kereszteltettek meg, pedig szerettem volna).
A férjem gyermekként megkeresztelt katolikus volt. Elsőáldozott is. Sajnos a szülei mindenféle new age- s baromságba belementek, ami hatott a gyerekeikre is. A férjem már gyerekként ellenezte ezeket a bálványokat. Megmaradt kereszténynek, a gondolkodásában, a jószívűségben, önzetlenségben, de a hitét nem gyakorolta. Alkalmanként jött szentmisére az elmúlt 14 évben. Volt, hogy hónapokig jött, aztán nem.
Péternek hívják. Mindig számítottam arra, hogy Szent Péter nem fog cserben hagyni és megsegít minket.
Nem igazán tetszett neki soha az új mise. Már mindent megpróbáltam. Rengeteget imádkoztam érte a Rózsafüzért, ami így marad továbbra is, nem hagyom abba!
Aztán böjtöltem érte. Ez már igazán hozott változasokat! Volt, hogy nem ettem este hatig (ezt egyébként egyre jobban bírtam, ami kegyelem), ez is sokat lendített, ilyenkor mindig hezitálás nélkül mondta, hogy együtt megyünk misére. (Előtte mindig az volt a kifogása, hogy nem viselkednek a gyerekek, ami nem igaz.)
Igen, van az a helyzet amikor nem elég az ima, böjtölni is szükséges.
Misét is ajánlottam fel érte, többet is.
A vállműtétemnek köszönhetem, hogy a férjem visszatért az Egyházba! Soha ne szomorodjatok el a "rossztól", mert Isten mindent a mi javunkra fordít!
Nem tudtam vezetni, nem tudtam elvinni az elsőáldozásra készülő fiúnkat és a már áldozó fiunkat a szentmisére. Adott volt, hogy az apjuknak kell vinni őket. Hagyományhű, latin misére természetesen!
És mit mondott a mise után?
Ilyen volt gyerekkoromban is a szentmise! (Mondjuk az nem tudom, hogy lehetett, mert nem 60 éves...)
A másik fontos dolog és amit én sem hittem el, hogy konkrétan kell kérni Istentől, a Szűzanyán keresztül. Ez nagyon lényeges! Konkrétan azt kértem, hogy a férjem gyónjon és áldozzon. 14 év után, egy Ferenciek teréről mutatott plakátnak a hatására meggyónt! Ebben a templomban voltunk együtt az esküvőnk előtt is párszor.
Nem tudom elmondani azt a boldogságot, amit azon a napon éreztem, amikor meggyónt. Amíg elment gyónni, gyorsan Szentségimádásra siettem és mindent felajánlottam érte. Másoknak is írtam, hogy most imádkozzunk, nehogy meggondolja magát vagy valaki/ valami akadályozza őt. Amikor megtudtam, hogy túl van rajta, sírtam örömömben -autóvezetés közben- a boldogságtól. Hatalmas a mi Istenünk! Csak ilyeneket ordibáltam. Szerintem azt hitték a szembejövők, hogy bolond vagyok, de nem érdekelt. Krisztus bolondja! Hogyne örültem volna, amikor egy "elveszett" bárány megkerült. (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én elveszettebb vagyok, mint ő, tudok indulatos lenni, amin dolgozik Jézus)
Higgyétek el, a Szűzanyával mindent elérhetünk! Ő véd minket és nála gyűlik össze a győztes csapat!
Ne sajnáljátok az időt az imára!
Istennel töltött idő a legcsodálatosabb és van értelme, akkor is ha nem mindig "érezzük"!
De amikor valakit hozzá vezetünk (talán a szegényes imáink által is), az valami iszonyatos nagy boldogság. Nekem ez volt idén a legszebb karácsonyi ajándék Tőle!
Ő valóban értünk született meg, hogy teljes legyen az életünk és, hohy eljuthassunk az Atyához, az örök boldogságba, illetve már itt a földön is ízelítőt kaphassunk a paradicsomból!
Írni fogok még erről a könyvről, Coreth Mária Teréziáról, mert ő is csodálatos! Példakép!
