Kempis Tamás: Krisztus követése

Annyira meg kell halnod az általad kedvelt emberek iránt érzett hajlandóságaid számára,
hogy (amennyiben rajtad áll) azt kell kívánnod, bárcsak minden emberi társaság nélkül maradnál.
Az ember annyival közelebb jut Istenhez, minél messzebb szakad minden földi vigasztalástól.
Annál magasabbra jut az Istenhez vezető úton, minél mélyebben leereszkedik önmagába, s önmaga előtt minél inkább megsemmisül.

Mert aki valami jót magának tulajdonít, megakadályozza azt, hogy Isten kegyelme eljusson hozzá, hisz a Szentlélek kegyelme mindig az alázatos szívet keresi.
Ha értenél ahhoz, hogy egészen megsemmisülj, és minden teremtményhez hajló szeretettől kiüresedj, akkor nagy kegyelemmel lakást kellene vennem benned.

Amikor a teremtményekre tekintesz, eltávolodol a Teremtő látásától.

Tanuld meg azt, hogy Teremtőd kedvéért mindenben legyőzd önmagadat, akkor eljuthatsz Isten ismeretére.
Ha valamit rendületlenül szeretsz és áhítasz, bármily csekélység, visszatart a legfőbb jótól és akadályoz annak elérésében.

Így aztán mivel félsz attól, hogy megutálnak, azt sem akarod, hogy hibáidért megrójanak, s
azonnal olcsó mentségek mögé bújsz.
De szállj csak magadba, belátod, hogy él még benned a világ, s az emberek tetszését keresed.
Lám, kerülni akarod azt, hogy megalázzanak, hogy hibáid miatt megszégyenülj, nyilvánvaló
tehát, hogy nem vagy igazán alázatos, nem haltál meg teljesen a világnak, sem a világot
magadban keresztre nem feszítetted.

De figyelj az én szavamra, akkor nem háborít majd ezer emberi szó sem.

Ha mindent összehordanának is ellened, amit csak gonoszság kigondolhat, mit árthat neked, ha mind hallatlanra veszed, s egy szálkánál többre nem becsülöd?
Vajon kihúzhatják-e csak egy szál hajad is?
De akinek nincs helyén a szíve, s tekintetét nem Istenre veti, azt könnyen megrendíti a
gyalázkodó emberi szóbeszéd.
Aki viszont énbennem bízik, s nem vigyáz kényesen a maga becsületére, azt emberektől való félelem meg nem köti.

Mert én minden titoknak bírája és ismerője vagyok, tudom, mi hogy esett, ki sértett, ki tűrt.

Tőlem való az a mondás: én engedtem, hogy ez megessék, s így nyilvánvalóvá legyen, mi
szándék munkál sokak szívében.
Én ítélem meg, ki bűnös, ki ártatlan, de előbb mind a kettőt próbára vetem, azért nem
nyilvánítom ki ítéletemet.

Istenünk, te úgy akartad, hogy néped szüntelenül vigadozzék, mert visszaadtad lelke fiatalságát. Engedd, hogy akik most a fogadott fiúság dicsőségének örvendeznek, a biztos remény örömével várják a feltámadás napját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Amen