Dr Császár József: Gyónók kalauza
Ripperger atya azt mondja, hogy ott kezdődik el a lelki élet, ahol már nem követünk el bocsánatos bűnöket sem.
Ez biztos, hogy nem fog menni anélkül, hogy ne kisebbednénk, miközben Jézust engedjük növekedni bennünk, ahogy Szent Pál mondta.
Részlet a könyvből:
Bocsánatos bűnt az követ el, aki kisebb dologban vagy nem egészen tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten parancsának. Nem azért mondjuk
bocsánatos bűnnek, mert bocsánatot nyer -ezt Isten
irgalmasságából a halálos bűn is elnyeri-, hanem
azért, mert természeténél fogva bocsánatot nyerhet,
míg a halálos bűn természeténél fogva erre nem
számíthat.
A bocsánatos bűnnél tehát szükséges:
a) hogy annak tárgya csekély dolog legyen;
b) a
cselekedet rosszaságának nem teljes ismerete (semi-
plena) és nem teljes beleegyezés.
Annak megállapításánáI, hogy valamely bűn
tárgyánál fogva halálos vagy bocsánatos bűn- e
irányadó:
a) a Szentírás;
b) az Egyház tanítása,
meghatározása;
c) a szentatyák és a híttudósok
tanítása;
d) figyelembevétele az általános véleménynek, hogy mit tart az általános felfogás súlyos vagy
bocsánatos bűnnek, a helyes erkölcsi rendtől való
nagy vagy kis eltérésnek.
A bocsánatos bűn következményei.:
A bocsánatos bűn:
a) csökkenti a szeretet hevét, megbénítja
szívünk szárnyalását Istenhez, gyengíti az erények
gyakorlásában kifejtett buzgóságot, készséget és
könnyedséget;
b) előidézt a bűn állapotát (reatus
culpae), mert a bocsánatos bűn is joggal vonja
magára Isten nemtetszését, méltatlankodását, ha
Isten barátságát nem is szünteti meg;
c) büntetésre
tesz méltóvá úgy ezen, mint a másvilágon (reatus
poenae); ilyen büntetések földi életünkben a különleges isteni kegyelem és védelem megvonása, sok
ideigtartó büntetés, néha még a halál is, amint ezt
bizonyítja Lóth feleségének, Ananiásnak és Zaphirának halála, akiknek bűnei a szentatyák szerint csak
bocsánatos bűnök voltak; a túlvilági büntetéseket
a tisztítóhelyen kell elszenvedni, hacsak már e földön el nem szenvedtük azokat;
d) lassankint rávisz
a halálos bűnre azzal, hogy a szerzett erényeket
gyengíti, a testi kívánságot felkelti (motus con-
cupiscentiae), Isten különös védelmét akadályozza
és az embert a törvény nagyobb megszegésére haj-
lamossá teszi, főleg, ha a bocsánatos bűnöket ugyanazon dologban gyakran elköveti.
A Szentírás szerint:
"Aki a keveset megveti, lassankint elesik." (Prédikátorok könyve).
A bocsánatos bűnök gyakori elkövetése, tehát
azok nagy száma magában véve nem teszi a bűnt
halálossá. De a sok bocsánatos bűn halálossá lehet,
ha a sok kis dolog erkölcsileg egyesül, úgyhogy
súlyos dologhoz elég anyagot képeznek, pl. a lopásnál, a böjtnél.
Ha valaki csak a halálos bűnöket akarja elkerülni úgy, hogy a bocsánatos bűnökkel nem törődik, elvontan tekintve a dolgot magában véve ezzel
valószínűen nem követ el halálos bűnt, de a valóságban az ilyen lelkületű ember nemsokára halálos
bűnbe esik, mert a bocsánatos bűnök hajlandóvá
teszik az embert a halálos bűnre.
A mondottakat röviden összefoglalva: a bocsánatos bűnöktől is óvakodnunk kell,
1. mert azok
is megbántják Istent és lassankint nagy bűnökre
visznek;
2. mert ideigtartó büntetéseket hoznak
reánk.
A bűn különleges fajtái:
(Deharbe S. J. 258-269. o.)
1. a főbűnök;
2. a Szentlélek elleni bűnök:
3. az égbekiáltó bűnök,
4. az idegen bűnök.
l. A főbűnök:
1. a kevélység;
2. a fösvénység:
3. a bujaság;
4. az irigység;
5. a torkosság:
6. a
harag;
7. a jóra való restség.
A hét főbűnt nem azért mondjuk főbűnöknek,
mintha mindegyik mindig halálos bűn volna, hanem
azért, mert sok más bűn származik belőlük és mindig főforrásává lesznek más bűnöknek. Aki a fő
bűnökben már megrögzött, azok arra indítják, hogy
majd egyik, majd másik súlyosabb kötelességét
sértse meg.
1. Kevély az, aki magát többre becsüli, mint kellene, felebarátját pedig nem becsüli.
A kevélység
arra ösztönzi az embert, hogy mások fölé emelkedjék, tőlük a köteles tiszteletet megtagadja, magát
senkinek alá ne vesse, mindenkit a saját akaratától és szeszélyétől tegyen függővé, másokat lenézzen, velük durván, megvetőleg bánjék; nem egyszer
még Istentől is megtagadja a kellő tiszteletet, parancsait megveti.
A kevélységből sok más bűn származik.
Ilyenek:
a) a hiúság bűne a gondolkodásban, a beszédben, az életmódban, a magaviseletben; b) a dicsőségvágy bűne, mikor valaki aljas eszközökkel igyekszik
dicsőségre, méltóságra, hatalomra szert tenni;
c) a
képmutatás és álszenteskedés bűne;
d) az engedetlenség és ellenszegülés bűne az egyházi és világi
elöljárókkal szemben;
e) az alattvalók iránti túlszigorúság bűne;
a kevély, amint a legrosszabb alattvaló, mert maga felett senkit sem akar elismerni,
úgy a legrosszabb elöljáró is, mert alattvalóit csak
úgy tekinti, mint szeszélyének vak eszközeit, kérelmeikre és jogos panaszaikra csak gorombaság és
fenyegetés a válasza;
f) az uralomhajhászat bűne;
a kevély a legféktelenebb módon igyekszik uralmát
kiterjeszteni másokra;
g) a civakodás bűne; a kevély erőszakos, örökös civakodásban él embertársaival, főleg környezetével;
h) a hálátlanság bűne;
a
neki tett szívesség gyakran csak ok arra, hogy jótevőjét megbántsa, mert restelli, hogy másnak bármiben is le van kötelezve;
i) az irígység és kegyetlenség bűne:
nem szívesen tűri, hogy mások is olyan
vagy nagyobb tiszteletben részesüljenek, azért szí-
vébén a kevélységgel egyesül az írígység és mindent elkövet, hogy vetélytársát megbuktassa és
sokszor a legborzasztóbb eszközökkel elhárítsa útjából (pl. Heródes és a betlehemi kisdedek; Amán
és Mardocheus);
k) a hitetlenség és eretnekség bűne
szintén a kevélységből származik;
l) midőn pedig
a kevélység a tetőpontra hág, akkor Isten nyilvános
gyűlöletére viszi az embert. A kevély mintegy vetélytársának tekinti Istent, akit annál jobban gyűlöl,
minél jobban kitűnik nagysága az ő semmirekellő
sége mellett.
Nem csoda hát, hogy a kevélységet
Isten és embe: utálja és hogy a Szentírás "minden
bűn kezdetének" nevezi. (Sirák 10, 7. 15.)
Szent Péter szavai szerint: "alázatosságot tanúsítsatok egymás iránt, mert Isten a kevélyeknek ellenáll" (1 Péter 5.).
2. Fösvény az, aki a pénzhez és a vagyonhoz
túlságosan ragaszkodik és a szegények iránt
keményszívű.
Míg a kevély ember a szellemi javak (tisztelet,
dicsőség, kitüntetés) után törekszik rendetlenül,
addig a fösvény a pénz, a vagyon után, és ha megszerezte, túlságosan ragaszkodik hozzá, nem Istennek tetsző célra akarja
fordítani a földi javakat, hanem magukért szereti
azokat. E szenvedély szintén sok és nagy bűnnek
forrása. A fösvény rendetlenül sóvárog a mulandó ideig tartó javakat igyekszik megszerezni és élvezni, rendetlenül szereti a
javakat, ezek elvesztésén túlságosan szomorkodik, azok megszerzésére minden jogtalan eszközt
felhasznál (hazugság, hamis eskü, csalás, lopás,
uzsora), mindenre képes, hogy pénzhez, vagyonhoz
jusson.
A Szentlélek mondja:
"Nincs gonoszabb,
mint aki a pénzt szereti, mert az ilyen lelkét is eladja." (Sirák).
Pusztán ínyencségből enni, inni meg tartva a
rendes mértéket, csak bocsánatos bűn. Gyönyörködésből, vagyis olyan szándékból enni- inni, hogy
érzékiségünket kielégítsük - bűn; de nem bűn az
emberhez és keresztényhez méltó módon enni-inni,
ha gyönyörködve tesszük is ezt.
Harag által akkor vétkezünk, ha a
kellemetlenségek miatt elkeseredünk, túlságosan felindulunk, méregbe jövünk és bosszút állni törekszünk.
A harag a kedély rendetlen felindulása valamely képzelt vagy valóságos jogtalanság vagy bármely kellemetlenség miatt, többnyire bosszúvággyal
összekötve. Ha ilyenkor a sértett kemény bosszút
akar állni, vagyis megsértőjének jelentékeny kárt
akar okozni annál nagyobb, minél nagyobb a rossz, melyet a
haragvó felebarátjának kíván vagy okozni akar.
Halálos bűn a harag akkor is, ha átkozódásra, szitkozódásra, istenkáromlásra vagy nagy botrányra
vezet. A harag igen sok és nagy bűnt idézhet elő
főleg a felebaráti szeretet ellen, gyűlöletet, ellenségeskedést, átkozódást, verekedést, sőt gyilkosságot is, akkor a harag halálos bűn.
A Szentlélek ellen való bűnök:
1. vakmerően
bizakodni Isten irgalmasságában;
2. kétségbe esni
Isten kegyelmétől;
3. tusakodni a megismert igazság ellen;
4. Isten kegyelmét mástól irígyelni;
5.
megátalkodni a bűnökben az üdvös intések ellenére;
6. meg nem bánni a bűnöket mindhalálig.
lsten irgalmában az bizakodik vakmerően, aki
az isteni irgalom nagyságát okul használja fel arra,
hogy annál vakmerőbben vétkezzék vagy a vétekben annál jobban megmaradjon: Isten végtelen
irgalmát arra használja fel, hogy szívét megkeményítse és mindig mélyebben süllyedjen a bűn fertőjébe.
Égbekiáltó bűnök.
Az égbekiáltó bűnök oly nagy bűnök, hogy
mintegy Istenhez kiáltanak büntetésért. Ilyenek:
1. szándékos gyilkosság (szerk.megjegyz.: abortuszipar, oltóanyag gyártás);
2. a természetellenes fajtalankodás;
3. a szegények, árvák és özvegyek
nyomorúságának nagyobbítása;
4. a munkások bérének igazságtalan visszatartása.
Idegen bűnök:
Idegen bűnt az követ el, aki másoknak bűnét
okozza vagy elősegíti. Idegen bűnök: bűnre tanácsot adni; vétkes dolgot parancsolni; vétekben mással egyetérteni; mást bűnre ingerelni; mások bűnös
cselekedetét dicsérni, mások bűnét elhallgatni; mások bűnét elnézni, elengedni; mást bűnre segíteni;
másnak bűnét oltalmazni.
Idegen bűnöknek azért nevezzük, mert mások
követik el ugyan, de mint bűnrészeseknek nekünk
is beszámíttatnak, mert valamiféle
közreműködésünkkel mi is okai vagyunk mások bűnének. Aki
idegen bűnbe esik, azt bűntársnak vagy bűnrészesnek nevezzük.
A trienti szent zsinat szerint a szentgyónásban,
hogy az anyagilag teljes legyen, meg kell mondanunk nemcsak a bűnöket, hanem a bűnök nemét
(faját), (megvátoztató körülményeket) és a bűnök
számát is.
Ezért tudnunk kell, hogy min alapszik a
bűnök nemi (faji) és számbeli különbsége.
1. A bűnök nemi (faji) különbsége azon a különleges gonoszságon alapszik, amellyel egyik a másiktól különbözik.
Mivel a cselekedet elsősorban tárgyától
nyeri erkölcsi jellegét, amelyre vonatkozik, ezért
nemileg (fajilag) különböznek azok a bűnök, amelyek egymástól különböző erények ellen vannak; így az eretnekség, a kétségbeesés, az Isten iránti gyűlölet fajilag egymástól különböző bűnök, mert az
egymástól nemileg különbőző isteni erényekbe ütköznek.
Így a lopás, a hamis eskü és hazugság
nemileg különböző bűnök, mert egymástól nemileg
különböző erényekbe, t. i. az igazságosság, a vallás
és az igazmondás erényébe ütköznek. Sőt egy és
ugyanazon cselekedet, ha több, egymástól nemileg
különböző erényt sért, több bűnt foglal magában, így a papgyilkosság két bűnt képez.
Egyik az igazságosságot, másik a vallás erényét sérti.
A bűn szülő oka a rendetlen önszeretet,
maga az ember, aki szabad akaratával visszaélve
szabadon és szándékosan megszegi a törvényt; előidéző, ösztönző oka a kísértés, amely nem más,
mint ösztönzés a bűnre és vagy az eredeti bűn által
megrontott természetünktől vagy a világtól vagy
a gonoszlélektől származik.
A romlott természetünk, vagyis a velünk
született hajlandóság, készség a bűnre.
Ezt a velünk született készséget nagyon felfokozza a bűnös élet.
Másik kísértő ok a bűnre a világ, melyen részint
a világi dolgokat értjük, melyek izgatják vágyóképességünket, hogy azok után a helyes erkölcsi
rend ellen törekedjünk s amelyek a bűnre alkalmat adnak, részint értjük a rossz embereket, kik
szavaikkal, irataikkal, főleg pedig rossz példájukkal különféle bűnökre ingerelnek bennünket.
A halálos bűn határtalan gonoszságát legjobban
megismerhetjük: 1. a bukott angyalok és ősszüleink
súlyos büntetéséből. 2. a pokoli örök büntetésből;
hitigazság, hogy Isten minden halálos bűnt, melyekkel terhelve hal meg valaki, örök pokollal büntet;
azokból a kínos szenvedésekből és kereszthalálból,
melyeket Isten fia bűneinkért kiállott.
A halálos bűn Isten büntetéseit vonja magára
sokszor már e földön és végül az örök kárhozatba
dönt. Ebből érthető, hogy mennyire kell kerülnünk
a halálos bűnt. De tartózkodnunk kell a bocsánatos
bűnöktől is, mert ezekkel is megbántjuk Istent. A
bűnös a halálos bűnnel vakmerően fellázad Isten,
az ő Ura és Atyja ellen; a bocsánatos bűn által
nem tagadja meg ugyan Tőle az engedelmességet
a fontosabb dolgokban, de ellenszegül és dacol Vele
a kisebb dolgokban, főleg ha szándékosan és megfontoltan követi el ezeket.
A bocsánatos bűn akadályozza lelkünket végcélja, Isten felé való szárnyalásában nemcsak azáltal, hogy az akarat buzgóságát gyengíti, hanem
azáltal is, hogy útjában áll sok kegyelemnek, ezeket egyenesen megakadályozza, úgyhogy a lélek
is a teremtményekhez fordul és alig tud felemelkedni a földről.
A következőkben arról lesz szó, hogy ha már
oly szerencsétlenek voltunk, hogy vétkeztünk, hogyan szabadulhatunk meg bűneinktől és nyerhetjük
meg bűneink bocsánatát.
Isten Ezechiel próféta által felhív mindnyájunkat:
"Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot elkövetett bűneitek miatt" (18, 30.), egyszülött Fia által
így szól hozzánk: "Ha bűnbánatot nem tartotok,
mindnyájan elvesztek."
Határtalanul jóságos és
irgalmas Megváltónk, hogy elnyerhessük bűneink
bocsánatát, megalapította a bűnbánat szentségét,
amikor így szólt apostolaihoz:
"Vegyétek a Szentlelket, akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, akiknek fenntartjátok, azoknak
meg vannak tartva," (Jn. 20, 22. 23.)
A bűnök megbocsátására vagy fenntartására adott hatalom átszállott az apostoloktól utódaikra, a papokra, a püspökökre.
A bűnbánat szentsége tehát az a szentség,
amelyben a pap Isten helyett megbocsátja a keresztség után elkövetell bűnöket. Az érvényes feloldozás az összes halálos bűnöket letörli a lélekről, a
bocsánatos bűnök közül azokat, amelyeket a gyónó
megbánt és meggyónt; visszaadja a megszentelő
kegyelmet, amely lehet első kegyelem, ha a gyónó
halálos bűnben volt és lehet a lelkében levő megszentelő kegyelem gyarapítása, ha ment volt a halálos bűntől; megszabadít az örök büntetéstől és
ideigtartó büntetéseknek legalább egy részétől; az
ideiglenes büntetések elengedése a gyónó bánatának és áhítatának arányában történik.
A bűnbánat
szentségének hatása még az érdemek feléledése.
Az emberi cselekedetek ugyanis az örök élet szempontjából lehetnek élő, azaz érdemszerző cselekedetek, melyeket az ember a megszentelő kegyelem
állapotában végez; halált hozó cselekedetek, melyek
megölik a lélek természetfeletti életét, ezek a súlyos,
halálos bűnök; holt cselekedetek, melyek magukban
véve jók ugyan, de mivel a halálos bűn állapotában végeztetnek, jutalomra nem méltók (de
büntetés sem jár értük); elhalt cselekedetek, melyek
élők voltak, de mivel a cselekvő később halálos
bűn állapotába esett: a halálos bűn az ő eddigi élő
cselekedeteiből is kiölte az életet; végül lehetnek
föléledt cselekedetek; ezek az egyszer megszerzett
érdemek, melyek a halálos bűn folytán elhaltak,
de a szentgyónásban visszaszerzett megszentelő
kegyelem által új életre kelnek.
A bűnbánat szentségében megnyerhetjük minden bűn bocsánatát, ha azokat kellő bűnbánattal
meggyónjuk. A pápa és a püspökök némely nagyobb bűnnek megbocsátását fenn szokták tartani
maguknak, de halálos veszedelemben és némely
más fontosabb alkalommal bármely áldozópap adhat feloldozást alóluk.
A bűnbánat szentsége szükséges mindazoknak,
akik a keresztség felvétele után súlyos bűnt követtek el, és ha a szentség tényleges felvétele nem
lehetséges, szükséges legalábbis a szentség felvételének óhaja; ez esetben elégséges a tökéletes
bánat, melyben bennfoglaltatik a bűnbánat szentsége
felvételének vágya is.
A bűnbánat szentségének felvételére egyébként isteni és egyházi parancs is kötelez.
Böjtölés által eleget teszünk az elkövetett bűnökért és így elhárítjuk magunkról a megérdemelt büntetéseket,mert:
a) a böjtölés által megfékezzük érzékiségünket és így a böjt segítségünkre van, hogy megőrizzük magunkat a bűntől való visszaeséstől.
b) a böjtölés könnyebbé teszi az erény és imádság gyakorlását és annál biztosabban nyerjük meg általa Isten kegyelmét és az örök üdvösséget.
c) kevélységük megalázása a böjt.
Isten ugyan a szentgyónásban a bűnnel együtt mindig elengedi az örök büntetést, de az ideiglenes büntetést, melyet a bűn miatt vagy a földön vagy a tisztítótűzben kell kiállnunk, nem mindig engedi el egészen, mert igazságossága követeli, hogy a büntetés elszenvedése által némi kárpótlást szolgáltassunk neki az okozott sérelmekért.
Súlyos elégtétel gyanánt szolgálnak az olyan cselekedetek, amelyeket az Egyház súlyos bűn terhe alatt szokott a híveknek megparancsolni. Ez alapján tehát súlyos elégtétel számba megy egy szentmise hallgatás, egynapi böjt vagy egy napig húsételektől caló tartózkodás, egy szentolvasó elmondása, stb.
