Páduai Szent Antal: Nagyböjti szentbeszédek
Részlet a könyvből:
Krisztus egész misztikus testét, az Egyházat (vö. Kol 1, 24) újra keresztre feszítik és meggyilkolják! Ebben a testben néhányan a fej, mások a kéz, mások a láb, megint mások a test tagjai. A fej a szemlélődők, a kéz a cselekvő életűek, a láb a szent prédikátorok, a test tagjai minden igaz keresztény.
A katonák, azaz a démonok Krisztus egész testét mindennap keresztre feszítik ösztönzéseikkel a rossz cselekedetekre, melyek voltaképp olyanok, mint a szögek; a zsidók, a pogányok, az eretnekek káromolják Őt, a kínzások és az üldözések epéjét és ecetét itatják vele. De nincs min csodálkozni: mert "mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni!" (2Tim 3, 12)
A Természettudományban azt olvassuk, hogy a böjtölő ember nyála a mérget hordozó állatok ellen védelmet nyújt: sőt, ha a kígyó megízleli, meghal tőle (Plinius). A böjt valóban nagy orvosság az embernek.
Ádám megőrizte ártatlanságát, míg a földi paradicsomban a tiltott gyümölcsből böjtölt.
Böjtöljetek, ha ezt a kettőt el akarjátok érni: a győzelmet az ördög felett, és azt, hogy az elvesztett kegyelembe újra visszakapjátok helyeteket.
"Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg" (Mt 6, 17). Ez pedig azzal cseng egybe, amit Zakariás ír: "Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetediknek böjtje, s a tizediknek böjtje örömmé, vidámsággá és jeles ünneppé lesz Júda háza számára" (Zak 8, 19).
"Júda háza" azt jelenti: "aki megvall" vagy "aki dicsér", és a bűnbánókat jelképezi, akik a szentgyónásban bűneik megvallásával Istent dicsérik. Ilyennek kell lennie a negyedik hónap böjtjének, mert ők úgy böjtölnek, hogy négy bűntől távol tartják magukat: az ördög gőgjétől, a lélek tisztátalanságától, a világ dicsőségétől és a felebarát iránti jogtalanságtól. "Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem" (Iz 58, 6)- mondja az Úr.
Az ötödik hónap böjtje, az öt érzékszerv megfékezéséből, a kicsapongástól és a tiltott örömöktől való tartózkodásból áll. A hetedik hónap böjtje a földiek utáni vágyakozás elutasításából áll, hiszen azt olvassuk: ahogy a hetedik nspnak nincs vége, úgy a pénz utáni sóvárgásnak sincs soha.
A tizedik hónap böjtje a rossz cél követéséből való tartózkodásból áll.
Sámuel második könyvében olvassuk: "Joáb kezébe vett tehát három lándzsát, és beledöfte Absalom szívébe" (vö. 2Sám 18, 14) . Joáb jelentése "az ellenség", és helyesen az emberi nem ellenségére, az ördögre utal, aki kezébe vette a hamis ígéretek "három lándzsáját": a torkosságot, a hiúságot és a fösvénységet, "és azokat beledöfte a szívbe", amelyben az emberi élet és a hő forrása van. Ahogy Salamon mondja: "az élet ebből fakad!" (Péld 4, 23). Absalom szívébe döfte a lándzsákat, hogy az isteni szeretet hőjét eloltsa, és az életétől teljesen megfossza őt.
Az ő neve azt jelenti: az "Atya békessége". Ez Ádámra utal, aki a békesség és gyönyörűség kertjében azért kapott helyet, hogy engedelmeskedve az Atyának az Ő békéjét örökre megőrizze. Mivel azonban nem akart engedelmeskedni az Atyának, elvesztette békéjét, és az ördög a szívébe szúrta a három lándzsát, így teljesen megfosztotta őt az életétől.
Ádám a paradicsomkertben kapott lakhelyet, ahol a gyönyörökben elmerült és elesett.
Jézust ellenben a pusztába vezette a Lélek, ahol állhatatosan megtartotta a böjtöt, és legyőzte az ördögöt.
