fr. Dr. Barsi Balázs OFM: A megkísértés misztériuma
- Ah, Leó testvér, higgy nekem! Ne foglalkozz te annyit lelked tisztaságával! Fordítsd tekintetedet Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmagad miatt! Ebben áll, kicsi testvérem, a szív tisztasága. És amikor te így Isten felé fordultál, többé már ne fordulj vissza önmagadhoz! Ne kérdezd, mennyit haladtál. Az azon való bánkódás, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy bűnösnek találjuk magunkat, még csak emberi érzelem, nagyon is emberi. Magasabbra kell emelni tekintetedet, sokkal feljebb. Van Isten, és létezik az ő mérhetetlensége, az ő változhatatlan fényessége. Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az egyetlen törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepett Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan, mint a porszem a napsugárban. Ez az emberi szív egyszerre kifosztott és minden gazdagsággal teljes. Elég neki, hogy Isten maga Isten. És ebben találja meg minden békéjét és gyönyörűségét. Isten pedig maga a szentség és a tisztaság.
- De Isten megköveteli a mi erőlködésünket és hűségünket is.
- Kétségtelenül -válaszolta Ferenc.- De a szentség nem önmagunk kiteljesedése, mégcsak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban és elfogadjuk: és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére.
- A mi semmisségünk, ha elfogadjuk, szabad teret ad Istennek, ahol még teremthet. Az Úr nem engedi elrabolni dicsőségét senki emberfia által. Ő mindig Úr. Az Egyetlen, az egyedüli Szent. De kézenfogja a szegényt, kiemeli a sárból, és népének fejedelmei közé ülteti, hogy lássa az Ő dicsőségét. Isten a lélek kék ege lesz.
- Elmerülni Isten dicsőségének szemlélésében, testvérem, Leó, felfedezni, hogy Isten valóban Isten, örökké Isten, mindazok felett, amik mi vagyunk és lehetünk, és ifjúsága előtt, hálát adni neki önmaga miatt; ezt követeli leginkább az Úr szerelme tőlünk, melyet a nekünk adott Lélek kiáraszt szívünkbe. Ebben áll a szív tisztasága.
Ezt a tisztaságot nem lehet elérni ökölbe szorított kézzel és megfeszülve.
- Hát akkor hogyan?- kérdezte Leó.
- Egyszerűen nem szabad semmit sem megtartani önmagunkból. Mindent ki kell seperni. Még szorongásainkat is. Tiszta helyet kell készíteni. El kell fogadni azt, hogy szegények vagyunk. Le kell vetni mindent, ami nyomaszt bennünket, még hibáink súlyát is. És csak az Úr dicsőségét kell már szemlélni, s engedni, hogy az minket átjárjon. Isten él, s ez egyedül elég. Akkor a szív könnyűvé válik. Többé nem érzi önmaga súlyát; mintha kicserélték volna. Mint a pacsirta, megrészegül a rét tágasságától, s az ég azúrjától. Elhagy minden gondot és aggodalmat. A tökéletesség utáni vágy is megváltozik. Egyszerűen és tisztán Istent akarja, Istent magát.
Leó elmerülve hallgatta, miközben atyja előtt lépdelt.
S ahogy haladtak, egyre könnyebbnek érezte szívét, és mérhetetlen békesség ölelte át.
(P. Eloi Leclerc OFM Egy szegény ember bölcsessége)
A hatodik parancs terén talán tiszták vagyunk, de még nem értük el a puritast. Hogy ezt elnyerjük, akkor Jézussal ki kell vonulnunk a pusztába. Oda nem visszük kacatjainkat. Az elmélkedés idején naponta ki kell vonulnunk a pusztába, és úgy kell visszajönnünk mint idegenek és zarándokok, akik mindig valamitől megszabadultak, ami múlandó, és ami fogva tartotta a szívüket.
