Élet, próbatételekkel teli napjainkban- remény és szeretet a nehézségekkor

Az alábbi cikk Chad Rippergar atya konferencia beszéde alapján készült:

https://youtu.be/TDb3JU3WGL4?si=hGfDBg5XOM1vS-34

Minél jobban szereted Istent, annál inkább reménytelivé válsz. Gondoljunk csak bele, ha nagyon szeretünk valakit, ha teljesen odavagyunk érte, akkor nem vesszük észre, nem foglalkoztat az, hogy mi van kívül. 

A reményben kell fejlődjünk ezekben a zűrös időkben. Amikor jön a keresztény üldözés (és már el is ketdődött), teljes tudatában kell legyünk annak, hogy Isten megígérte, hogy üdvösségre segít minket és, hogy minden helyzet, amit megenged azért történik, hogy erényekben gyarapodjunk.

Ma nagyon nagy támadas alatt vannak a családok. Tudnunk kell, hogy három dolgunkat érheti támadás: a lelkünket,  testünket és az ingóságainkat. Ha az ingóságaidat éri támadás, tudnod kell, hogy Isten teljes kontroll alatt tartja ezt a helyzetet is és a te javadra fordítja, ha bizonyos kísértéseid vannak. Az adott időben ránk törő kísértéssel ellentétes erényben szükséges növekednünk. 

Ha a testünket éri betegség, általában a türelemben, hosszantűrésben kell fejlődnünk.

Előfordul az is, hogy a családunktól kell a túlzott, rendetlen kötődést feloldjuk, elszakadjunk tőlük. Ezeket mind azért engedi meg Isten, hogy hozzá közeledjünk. 

"Amikor csalódsz a tágabb családodban az azt segíti elő, hogy bensőségesebb lehessen a kapcsolatod Istennel."- mondja Ripperger atya.

Nem fektetheted a reményedet emberekbe! Isten, Jézus, a Szűzanya legyen a te reményed középpontjában!

Akárkire is esik majd a választásunk (az elkövetkezendő amerikai elnök választásra gondol), csalódni fogunk. Nem lesz sokkal jobb a helyzet.

15 millió embriót abortált el az emberiség, meleg házasságok vannak, az emberek házasságon kívüli-, élettársi kapcsolatban élnek, tetoválásokkal csonkítják magukat...

Az emberek azt mondják, nem olyan rossz a helyzet az egyházban. Ha lenne egy új pápa, minden rendeződne. 

Nem úgy néz ki sajnos.

A saját lelki életünket szükséges elsősorban rendezni és Istenbe vetni a reményünket, egyedül belé.

Ha szentül élünk, Isten adni fog egy jó politikai vezetőt, egy szent pápát. Ezeket ki kell érdemelni. 

A mostani generációk rendkívül hálátlanok. Ha csak azt nézzük, hogy anyagilag mennyi mindene megvan az embereknek, akkor azt kell lássuk, hogy szinte sohasem volt ekkora bőség, mint ma. Isten jóságát mutatja, hogy ezt mind megadja nekünk.

Pedig az emberek ma rendkívüli módon puhányok, kényelmesek, gyengék.

A tökéletes szeretet nem önmagára fekteti a hangsúlyt, hanem másra. 

Van az érdek szeretet is. 

A tökéletes szeretet nem megy Isten nélkül, Ő adja hozzá a kegyelmet.

A felebarátunk szeretete Isten miatt, egy természetfeletti szeretet, ahol Isten a végső cél. 

El kell jussunk arra a szintre, hogy Istent önmagáért szeressük, ne azért, mert spirituális előrelépést, vigasztalást, kegyelmet ad.

A rendetlenül kötődő szeretetet (amikor nem Istenért szeretünk) fel kell számoljuk (szülők, barátok, stb.), mert képtelenség úgy szeretni Istent teljes szívből, hogy közben mást is önmagáért szeretünk.

A lelki előrelépésen-, az egyház állapotán való aggodalmaskodás is lehet rendetlen kötődés.

Amikor Istent nem a vigasztalás miatt szeretjük, nem amiatt, mert jó érzés imádkozni, hanem önmagáért, ez a tökéletes szeretet, ez az utolsó állomás a tökéletességhez. Ilyenkor már nem azt nézzük, hogy mit kapunk Tőle.

Az érdekből való szeretettel az a probléma, hogy ha jön majd a nagy tisztogatás és lehet, hogy mondjuk 2- 3 naponta jutunk élelemhez, rossz lesz az infrastruktúra, stb. akkor már nem fogjuk szeretni Istent, mert úgy fogjuk gondolni, nem ad semmit.

Isten maga a jóság. Ha Őt szeretjük, és egyedül Őt, ezzel azt tükrözzük vissza, amilyen Ő. Minél inkább szeretjük Őt, mi is annál inkább kedvesek leszünk a szemében. 

A házastársadnak is kimutatod, hogy szereted. Istennek miért nem?

Kell jönnie a ɓüntetésnek  hogy megállítsa ezt a folyamatot.

Miért veszi el tőlünk a dolgokat Isten?

1. Büntet minket, mert nem jól használtuk azokat.

2. Helyre akarja igazítani azt, hogy mire összpontosítsunk. 

Az egyetlen, ami maradni fog, az Ő maga.

Ha egy 16 éves tínédzser lánytól elveszed a telefonját, azt hiszi, hogy nem szereted, pedig pont arról van szó, hogy szereted és meg akarod védelmezni. 

A legtöbb ember mérges és csalódott lesz, ha elvesznek majd tőle dolgokat és egyáltalán nem arra fogja ösztönözni ez az új helyzet, hogy Istent jobban szeresse. 

El tudod képzelni, hogy mi történne a világban erkölcsileg, ha az elkövetkezendő száz évben nem következne be megtorlás?

Ez irgalom.

Ez a szeretet jele, hogy lesz büntetés.

Ő nem fogja elvenni mondjuk az egészségedet anélkül, hogy ne segítene  ezzel előnyökhöz a lelki életben.

El kell kezd szeretni Istent! Ha nem szereted, elkezdesz arra összpontosítani, ami rossz van a világban.

Nézzük meg a szerelmeseket! Csak egymásra figyelnek. Nem érdekli őket semmi külső dolog. 

Ilyen legyen a kapcsolatunk Istennel. 

Nagyon könnyű elveszíteni a fókuszt, ha nem az istenszeretetünk az első. Így el fogjuk veszíteni a reményt, a lelki életünket tönkreteszi, lehúz, gátolja azt, hogy szeressünk másokat, elveszi az örömünket. 

Ha Isten a fő, akire figyelünk, nem fog zavarni, felzaklatni minket a világban dúló őrület.

Mit tesznek a szerelmesek?

Egyedül akarnak lenni, magukban. Nem tűrnek meg senkit maguk körül. 

Ugyanez az analógia az Isten kapcsolatunkkal. 

Belső életünkben Vele vagyunk egyedül, Vele egyesülünk. El kell kezdjük ezt gyakorolni, ha eddig nem tettük! 

Ha ezt elkezded, nem fog zavarni, magával szívni semmi más. Nem is fogsz kapcsolódni a világhoz, emberekhez túlzottan, csak Isten kedvéért, és amennyire az életállapotod szerinti feladatok elvégzese igényli. 

A béke a jele annak, hogy Istent szereted, önmagáért.

Ha a büntetést békességben akarod átvészelni, szeresd Isten tiszta - önérdek nélküli- szeretettel.

Tegyél a családodért Isten kedvéért.

Mond Istennek, hogy szereted, így növekedni fog benned a tiszta szereted iránta.