Miért fontos a rendszeres, állhatatos imaélet?

"Az ördög csak azokat a lelkeket kísérti, akik szándékoznak bűn nélkül élni és azokat, akik a megszentelő kegyelem állapotában vannak.

A többiek hozzá tartoznak: nincs szükség arra, hogy kísértse őket."

(Vianney Szent János)

Ha csak azért imádkoznék, mert ezt mondja a Katolikus Egyház, az egy veszett ügy lenne. Isten azok imáit szereti, akik Vele szeretnének lenni, kényszer nélkül, lélekben, örömmel és nem belefáradva.

El sem tudom képzelni, hogy kényszernek éljem meg azt az időt, amit Istennel tölthetek (=imádkozhatom). Persze vannak időszakok, amikor nehéz az összpontosítás, elkalandozik a figyelem (Barsi Balázs atya szerint ez szinte az őrület állapota), most nem erről szeretnék beszélni.

Van, amikor nincs vigasztalás, de ha akkor is kitarok és imádkozom, az gyümölcsöző. Isten tesztel minket, szeretné látni, hogy akkor is imádkozunk- e, ha nincs azonnal "jutalom falat", vigasztalás. 

Szeretné látni, hogy azért imádkozunk- e, mert szeretjük Őt vagy csak a kezét nézzük ima közben, hogy mit ad érte.

Azért imádkozom - talán mások szerint túl sokat-, mert nagyon sokat köszönhetek Istennek, szabadítómnak, személyes megváltómnak ismerem Őt. Ő a tökéletes Atya. Értelmet adott az életemnek és kihívott a sötét időszakaimból. Ez érdekkapcsolatnak tűnhet, de nem az. Akkor is imádom Őt, ha hónapokra azt érzem, elhagyott. Igazából Ő sosem hagy el, csak engedi, hogy néha megtapasztaljam a kísértéseket, a támadásokat, a földi poklot, talán olyan szinten is, ahogy kevesen. Ezt is a javamra fordítja. Gyógyít, nem engedi a kísértést erőmön felül és testreszabott keresztettel ajándékozott meg. Hogy miért ajándék?

Mert ez segít az üdvösség felé.

Imádkozom, mert nagyon szeretem Isent és szeretném Neki viszonozni, azt amivel nap mint nap megajándékoz, lassan 20 éve.

Imádkozom, mert ilyenkor érzem leginkább a jelenlétét.

Imádkozom (ezt főleg a Rózsafüzérre értem), mert a Szűzanya megvéd, ismeretet ad, megmutatja a hibáimat, bűneimet és másokért mondott fohászaimat is meghallgatja és Isten trónja elé viszi.

Imádkozom (ez a napi zsolozsma miatt), mert ilyenkor az Egyházzal, a szentekkel közösségben lehetek.

Imádkozom, mert ha Istenhez közel vagyok az fényt, bölcsességet ad az életemet tekintve, segít a szűk ösvényen haladni.

Imádkozom, mert az Istennel való belsőséges kapcsolatot ismerve, gyorsan megérzem, ha rossz társaságban vagyok, illetve mások rossz/jó szándékát.

Azért imádkozom, mert nélküle nem tudok élni.

Azért imádkozom, mert Isten a legfontosabb nekem.

Az ima nem szokás, nem alakul ki gyakorlással, az ima erény, a vallásosság erényéből fakad. Az ima kegyelem, mely gyógyít, vezet, egyesít Istennel, tisztít, megvilágosít, bölcsesség és erények tárháza, gyarlóságunk pusztítója, természetfeletti élet, boldogság, öröm, extázis. Az ima kapcsolat, beszélgetés Vele. A csendben is "szól", sugall.

Van, hogy csak jelen van, de a kérdés az, hogy én jelen vagyok- e?

Akarok- e Vele lenni?= Akarok- e imádkozni?

Nem tudok ima nélkül élni!

 Szeretek folyamatos imádságban élni. Van hogy csak Istenre gondolok, van hogy lelki olvasmányokkal próbálom elmélyíteni a hitemet, az Isten kapcsolatomat, van hogy a Rózsafűzérrel vagy más kötött imákkal, egy- két fohásszal, a zsolozsmával. De a napi szintű imaélet, imák sorozata ismétlődően régóta, Istennek hála érte! 

Imádkozom, mert ez éltet. Ez tart Isten közelében. 

Szeretek másokért is imádkozni. Olyanokért is, akik ezt nem is sejtik. Talán éppen zsörtölődnek egy régi megnyilvánulásom miatt és nem tudnak megbocsátani nekem. 

Én akkor is imádkozom értük, hiszen így lesz irgalmas Isten felém is, ha ez a lelkület él bennem. 

Aki a felebarátjának az üdvösséget kívánja, az szereti, Isten miatt, nem érdekből.

Ezektől az emberektől semmi jót sem várok és nem is várhatok. Távol vannak és ott is fognak maradni.

Tisztító tűzben lévő lelkekért is imádkozom, papokért, az Egyházért, a gyerekekért.

A férjemért 14 évig imádkoztam, gyerekkorában keresztelték, elsőáldozott, de a szülei nem gyakorló katolikusok, nem nevelték a hitre, mégis az értékrendje keresztény volt mindig is, olyannyira, hogy hat gyermeket vállaltunk. Mindig támogatta a vallási életemet és a gyerekekét is. Jól látta a hit dolgait mindig is. 

Nem szeretem, amikor elbagatelizálják a böjtöt. 14 év ima és semmi sem történt. Egy darabig mindig jött velünk a szentmisére, de aztán ezek az alkalmak elkoptak. 

Akkor jött el a változás, amikor egy műtétem miatt nem tudtam vezetni és neki kellett a gyerekeket misére vigye, régi rítusúra. Egyből úgy jött haza, hogy ez valami egészen más!

A másik döntő dolog volt, hogy specifikusan kértem imában, hogy gyónjon és áldozzon, nem csak azt, hogy megtérjen, hogy visszatérjen. Két napot böjtöltem is érte, amikor kijelentette, hogy ő most elmegy gyónni....14 év után! A nászmisénk előtt gyónt, áldozott utoljára. 

Ez volt a legerősebb dolog erte, a böjt! Ez működik!

Ne adjátok fel az imát! 

Most azért imádkozom, hogy ki tudjon tartani. Ennek már több mint fél éve, hogy újra a Katolikus Egyházhoz tartozik.

Nekünk, feleségeknek a dolgunk, hogy a férjeinket az üdvösségre segítsük, és fordítva.

Aquinói Szent Tamás: Előadások a Hiszekegyről, a Miatyánkról és a Tízparancsolatról:

"...az imádság három jót idéz elő.

a) Először is hatékony és hasznos orvosság a rossz ellen. Megszabadít ui. az elkövetett bűnöktől. "Te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjanak tehat mindnyájan a jámborok. " (Zsolt 31, 5- 6) A kereszten függő lator imádkozott és bocsánatot nyert: "Még ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23, 43) A vámos is imádkozott és megigazultan tért haza otthonába. (Lk 13.fej.)

Megszabadít a bűnbeeséstől való félelemtől, bűnbánattól és a szomorúságtól is. "Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék." (Jak 5, 13)

Megszabadít továbbá az üldözéstől és az ellenségtől. "Ahelyett, hogy szeretnének, rágalmaznak, én pedig imádkozom." (Zsolt 108, 4)

b) Másodszor hatékony és alkalmas minden kívánság elnyerésére. "Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy megnyeritek." (Mk 11, 24) Ha nem találunk meghallgatásra, az azért van, mert nem állhatatosan kérünk: "Mindenkor imádkozni kell ugyanis és abba bele nem fáradni." (Lk 18, 1), vagy mivel nem azt kérjük, ami inkább előkészít az üdvösségre. Szent Ágoston szerint : "Jóságos az Úr, aki gyakran nem adja meg, amit akarunk, hogy megadja azt, ami jobb nekünk." Ez derül ki Pálról, aki háromszor kerte, hogy távozzék tőle a tövis és nem talált meghallgatásra. (2Kor 12) 

c) Harmadszor azért hasznos, mert Isten házanépévé tesz bennünket. "Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom." (Zsolt 140, 2)"