Önmegvalósítás
gondold meg a fordítottját annak, ami igaz....
Messzemenőkig a lehető legjobb szolgálatot teszik az Úrnak....
Az anyáknak, ez az első és legsürgetőbb kötelessége, az utódok isteni nevelése ."
(Charles Spurgeon)
Régen írtam, most újra megteszem.
Nemrég megnéztem egy videót, ami tömören arról szólt, hogy a nők ma azért boldogtalanok, mert valami miatt elnyomják azt az "énjüket", amelyik az igazi vágyaik betöltése felé vonzza őket. Az igazi vágyaik mindig valami olyasmik voltak, amik a családtól eltávolítják őket, esetleg egy új szakma vagy hobbi, amiben jól érzik magukat.
Egy másik nézőpontú vágy jutott eszembe. Az, hogy engem is Isten a vágyaim által húzott közel magához, szeretettel, türelemmel, kedvességgel.
Ha folytatom ezt az eszmefuttatást, akkor talán lehet kétirányú vágy is egy nőben, és most nem akarom ezt a témát sem fehéren- feketén látni, de a Szentírás írja, hogy az igenünk legyen igen, a nemünk pedig nem. Vágyakozhat valaki a sátán által elültetett dolgok, tevékenységek, életcél felé és Isten terve felé is.
Az önmegvalósítás az ma, ami nem a házastársi hivatást tekinti elsőszámú kötelességnek. Ezt mint valami missziót hirdetik ma. Ez a videó is ebben látta a boldogság elérését.
A legnagyobb boldogság, a katolikus hitünk szerint, az üdvösség.
Mi által üdvözülünk?
Ha megtesszük az Atya akaratát.
Miért tesszük meg? Mi a legjobb útja ennek?
Ha azért engedelmeskedünk, mert szeretjük az Úr Jézust és mert nem akarjuk megbántani.
Nem a pokoltól való félelem miatt.
Személyes kapcsolatunk van Vele, amit semmi esetre sem veszítenénk el.
Előbbrevaló egy hívőnek, hogy az üdvösségéért munkálkodjon, mint a földi, pillanatnyi boldogságért.
Lehet, hogy egy időre boldogságot ad egy karrier, egy megvásárolt dolog, de az örök boldogságot nem fogjuk általa kiérdemelni.
Szükséges a tett, a hit nem elég az üdvösséghez. Sokan amiatt hátrányban indulnak az üdvösség elérése felé, hogy nem ismerik a katolikus hitet. Lehet üdvözülni vágy által is, de ne csak becsusszanni akarjunk a mennybe! Nem lenne nagyobb a boldogságunk, ha teljes lenne az egyesülés Istennel, már itt a földön is?
"Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben."
(1Tim 2,15)
Sok gyereket vállalva az ember nem tehet meg bármit, de ez így van jól. A gyerekek sok bűnös vásárlástól, életviteltől megóvhatnak minket! Mértékletességre, türelemre tanítanak.
Ha azáltal üdvözülök -ami egy katolikusnak a legnagyobb boldogság, hiszen akkor örökké Istennel lehet-, hogy vállalom azt, hogy továbbadom az életeket, társmegváltó leszek a férjemmel, kitartok a szegénységben és a szeretetben, akkor miért mindenhonnan az ömlik felénk, hogy az önmegvalósítás tesz boldoggá?
Az önmegvalósítás csak rólam szól, hogy jól érzem magam, abban amit tenni szeretnék. Ebből ki van zárva a másik ember.
Isten közösségre hív minket. Aki nem szereti (nem kívánja felebarátja üdvösségét) a másik embert, Istent sem szereti.
Nem azzal van a baj, hogy olyasmit teszek, amit szeretnék, hanem azzal, hogyha ez nincs öszhangban Isten tervével.
Lehetek a legjámborabb szerzetes, ha Isten engem nem erre a hivatásra hívott, hanem feleségnek és édesanyának.
Lehetek a legjobb sebész, szolgálhatom az embereket, ha engem Isten nem erre a pályára hívott. Látszólag a jót szolgálom, de nem fogom a helyemen érezni magamat, mert Isten tervére aki figyel, aki meghallja, meglátja, hogy milyen vágyakkal vonz minket a beteljesülés felé, az lesz boldog, megelégedett.
Nem az, aki önmegvalósít, kizárva az isteni tervet.
Lehetek úgy is önmegvalósító, hogy látszólag vagy/ és részlegesen követem az Isten nekem szánt tervét az életemre nézve, például sok gyereket vállalok, de közben elhanyagolom őket fizikailag, érzelmileg vagy/és nem biztosítok a katolikus neveltetésüket, nem imádkozom velük és úgy élek, ahogy azt a világ teszi.:
1. Elsőbbséget élveznek a családi életben az anyagiag.
2. A vasárnapi szentmise helyett mást teszek első helyre, mint szülő.
3. Nem tanítom a gyerekeket a katolikus hitre, koruknak megfelelően.
4. Rossz példát mutatok. (net/ telefon függőség, mások lenézése, felebaráti segítségnyújtás megtagadása -ha valamiből kettőd van, add oda a felebarátodnak az egyiket-, amikor pedig lenne lehetőségem, erőm hozzá, restség a mindennapi hivatásbeli kötelességeim ellátását tekintve, halogatás, felelősség hárítása (szüleinkre főleg, akik nem neveltek jól, megengedők, elkényeztetők vagy elhanyagolók voltak), katolikusok szidalmazása, lustaság, érdektelenség az ima életben, az imaélet rendszerének teljes hiánya, a házastárs elhanyagolása, protestáns vagy más eretnek vallási tanok hirdetése a családon belül, stb.)
5. Más a prioritás, nem a házasságom és a gyerekek. Mondok egy példát, ami engem is meg- megcsapott néhány éve. Az ördög nagyon rafinált, bárkit kelepcébe tud csalni, ne gondoljuk azt, hogy mi már "elég erényesek" vagyunk egy- egy területen. Rendszeres, állandó imaélet, elmélkedés, böjt a kulcs, ezt ki nem állja az ördög!
Tehát a példa: vezetek egy blogot, ami által hajtom az elismertséget és ami gőgössé, másokat lenéző tesz. Ez annyira elveszi az időmet, hogy még azt is el tudom hitetni magammal, hogy nincs időm főzni vagy a gyerekekkel minőségi időt tölteni, vagy éppen ingerültté tesz egy félbehagyott blogbejegyzés, amikor pedig rájuk kellene figyeljek. Vagy éjszakákat elbíbelődöm vele és másnap nem látom el a családomat, illetve ingerültebb vagyok a szokásosnál.
"Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél."
(1Tim 5, 8)
"Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, s nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, haszontalanságokat művelnek, s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség nincs."
(1Tim 5,13)
Ha a munkahelyem fontosabb, mint a hivatásbeli kötelességeim, hajtom az anyagiakat.:
"Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert.Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek."
(1Tim 6, 9- 10)
"Az evilág gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz."
(1Tim 6,17)
Ma olyan sokan földies, anyagias vágyakkal bírnak.
Mit eszünk?
Mit veszünk?
Hogyan kapcsolódunk ki? Hol nyaralunk? Hogy szórakozunk?
Milyen sikerek, elismerések utan kaptatunk?
Szív bőségéből szól a száj.
Mindenkit megcsap a modernizmus szele, hiszen ebben a világban élünk, de lelki dolgokkal érdemes foglalkoznunk, mert a testi dolgok eltávolítanak Istentől. Szükségesek, kell a pihenés, kell az élelem, a ruha, kellenek a könyvek, de csak mértékkel.
Engem erre tanít a hitem, így a mai világban.
Nem jó, ha elvisznek a szenvedélyeink egy másik irányba....
119 (118). zsoltár
Elmélkedés az Úrnak a Törvényben adott igéjéről
Azok a boldogok, akiknek tökéletes az útjuk, akik az Úr törvénye szerint élnek.
Azok a boldogok, akik intelmeit megfogadják, és akik őt keresik teljes szívükből.
Alávaló dolgot ezek nem művelnek,
hanem az ő útjain járnak.
Azt parancsoltad nekünk,
hogy pontosan megtartsuk tanításodat.
Adj jó irányt útjaimnak,
hogy mindig akaratodat kövessem.
Akkor sosem vallok szégyent,
ha minden parancsodat szemem előtt tartom.
Azért adok hálát neked tiszta szívből,
mert igaz végzéseidre megtanítasz.
Amit elrendeltél, azt megtartom,
csak te ne hagyj el soha engem!
Azok a boldogok, akik az Úr törvényeinek útján járnak.
Hadd örvendjen szívem, hogy megszabadítasz!
Ajánlom: https://katolikushazassag.blogspot.com/2022/06/2022-junius-26-vasarnap-sajat.html
