Amy Harmon: Homokból és hamuból

Vegyes érzéseket keltett bennem ez a könyv.

Nem ajánlom!

Kutakodás céljából (hogy a mai kultúránkat jobban megismerhessem) vettem ki a könyvtárból, ritkán szoktam olvasni mai könyveket.

Rengeteg kutató munkába telt az írónőnek összegyűjteni a háborús eseményeket a könyv megírásához, ami nagyon dicséretes. Sok mellékszereplő valóságosan élt személy, akiknek a történeteit meséli el, úgy ahogy azokról feljegyzéseket talált. De az új könyveknél mindig úgy vagyok, hogy észreveszem olvasás közben, hogy itt bizony megy az érzékenyítés keményen. Nagyon sok a film, a könyv, a zene, amelyik ezt az oldalt népszerűsíti, ezért szeretnék itt ellenpólus lenni, más perspektívából láttatni, látni. 

A mai filmek és könyvek legfőképpen az érzelmeinkre hatnak. Azóta nem nézek filmeket, amióta azt a tendenciát vettem észre (persze még vannak jó filmek is), hogy megy az érzékenyítés arról, hogy a válás, az abortusz, a paráznaság, házasság előtti együttélés vagy élettársi kapcsolat, a mesterséges megtermékenyítés, a boszorkányság, a mágia, a gyilkosság, a homoszexualitás, a fogamzásgátlás, az eutanázia, stb. nem olyan eget verő dolog...

DE! Ripperger atya, exorcista pap munkássága során azt tapasztalta, hogy az az öt, legerősebb démon, aki ma jelen van és "munkálkodik" kultúránkban -hogy a lelkek millióit kárhozatba taszítsa-, mind szexuális bűnökre való kísértésért felelős démonok. 

Test ellen elkövetett bűn ma a legnépszerűbb...

Egy válás során démonok hada szabadul egy családra...

Vissza a könyvhöz.

Mit vettem észre? Mi a közös a mai, gondolkodás formáló vagy deformáló, hamis toleralizmusra sarkalló, érzelmekkel túlfűtött kötetekben?

Az első lépés az, hogy megszerettetik a főhősöket. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a bűnöst szeretjük (ez keresztény körökben annyit jelent, hogy jót akarunk neki, a legjobbat=az üdvösséget), DE a bűnt utáljuk. 

Amit a hedonista, ateista, pogány világ állít, hogy az a szeretet, ha a bűnös cselekedeteiddel együtt elfogadlak, támogatlak, nem kívánom, hogy jobbá válj, hogy Isten örömét lelje benned, hogy üdvözülj, hogy örökké boldog légy (-egyébkent ez idegen bűn, mások bűnét támogatni- a katekizmus szerint, tehát bűnrészessé tesz minket).

Tényleg megszerettem Angelo- t és Évát. De nagyon sok furcsa dolog volt a könyvben például az Isten kapcsolatukról. Amellett, hogy együtt nagyon sok zsidó embert mentettek meg a háború során, tulajdonképpen olyan volt, mintha Istent mankónak használták volna csupán vagy ugródeszkának. Éva apja például azért tanácsolta, hogy Angelo legyen pap, hogy meg tudja menteni Évát. Már ez olyan abszurd helyzet volt. Persze Angelo mutatott érdeklődést a teológia iránt, de a papsága is mintha csak Éváról szólt volna, miután elkezdődött a háború. Hiányoltam a történetből, hogy nem mint papot ismerhettem meg Angelo- t, aki szentségekkel látja el a menekülteket, lelkesíti őket, szentmisét celebrál, gyóntat, hanem mint egy szociális munkást, aki zsidó származasú családokat bújtat a kolostorokban. Egyébként ez rendkívül dicséretes, hogy a katolikus egyház mennyi zsidó menekültet megmentett! Az Olaszországban bújtatott zsidók 80%- a megmenekült, máshol ez az arány pont fordított, 80%- uk odaveszett.

Persze, magamra vessek, ha mai szerzők könyveit (is) olvasom! De tényleg bíztam abban, hogy Angelo pap marad és legyőzi a vágyat. Ez körülbelül a könyv feléig meg is tudta tenni, utána már minden Éváról szólt. Még az imái is mind kérő imák voltak és a megmenekülésükért esdekelt (ami persze érthető egy háborúban). 

Egy idézet a könyvből:

"Sokan kívánják elmondani nekem, hogy mi Isten akarata. Csakhogy ezt senki sem tudhatja. Valójában nem. Mert Isten hallgat. Mindig. Isten hallgat, az én fájdalmam azonban olyan átható, olyan hihetetlenül harsány, hogy most mindössze a saját akaratom szerint vagyok képes cselekedni, és csak remélhetem, hogy ez valami módon egybevág az övével."

Többször olvashatjuk a könyvben ezt, hogy Isten hallgat. Úgy gondolom, hogyha nem Őt választjuk, ha elfordulunk a hivatásbeli kötelezettségeinktől, akkor Ő valóban hallgat...Elfogadja, nem erőszakoskodik.

Le is írja Angelo, hogy "mindössze a saját akaratom szerint vagyok képes cselekedni".

Döbbenetes.

Ez a mai egyház. Ilyen.:

 A véleményem fontosabb, nem Isten tervét akarom követni, Ő nem tudhatja mi a legjobb nekem, Ő nem mindenható...ezt jelenti ez a sor...Isten megszentségteleníti...

Örültem volna, ha kegyelemért könyörög Angelo, ha bűnbánatot érez, de ez nagyon ki volt hangsúlyozva, hogy nem bánta meg, hogy Évát választotta és nem a papi szolgálatot.

Örökre pap pedig.

Ez a szentség is a lelket pecsételi meg. 

„Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”

(Zsidóknak 5, 6)

Ha komoly hívő olvassa ezt a könyvet, nem rengeti meg a hitérzékét, de ha valaki érzelem központú keresztény, akkor simán be fogja szívni a történet és tapsolni fog a szerelmes párnak, annak ellenére, hogy itt nem más, mint egy kiugró pap története a "happy end". 😡🙃

Lássuk be az emberek zöme ilyen könyveket olvas (borító alapján választanak...lehet hogy biztonságosabb, mint autót venni szín alapján...), ilyen filmeket néz és az érzelmeiken keresztül működnek (vagy még úgy sem), döntenek, nem ész érvek alapján, nem aszerint, hogy mit tanít az egyház, hogy Isten mit parancsol (ha egyáltalán hívők), hogy mi az erkölcsös, hogy mi válik a másik, a társadalom javára, a magam üdvösségére. 

Szabad akaratunk van nem Őt választani, de sok kiugró papnál azt tapasztaltam, hogy úgy beszélnek magukról, mintha Isten kedveltjei lennének halálos bűnben is, és vágyakoznak olyan egyházra, amelyik együttműködő a pokol felé vezető útjukon, ahol másokkal is megtapasztaltathatják az erkölcsi bukást, túlhangsúlyozva Isten irgalmasságát, elfeledve igazságosságát.

Nincs semmi baj azzal, hogy ez a két ember egymásba szeretett. Gyönyörű, ahogy együtt felnőttek -nem testvérek-, ahogy harcoltak egymásért, ahogy segítették egymást, a gond az, hogy Istent kihagyták a tervükből.

Miért lett pap Angelo, ha tudta, hogy Évát jobban szereti, mint a hivatását? Hogyha tudta, hogy neki többet jelent egy teremtmény, mint többezer lélek megmentése, üdvözítése, Isten terve. Nem volt engedelmes. Egy lázadó, rendbontó volt. 

Ezt írja:

"Nagy önfegyelemre van szükség ahhoz, hogy ne hagyjam el az egységemet, és ne vágjak neki egyedül. Csak imádkozni tudok, hogy Eva lelke éppolyan lázadó legyen, mint az enyém."

Igazából arról sem olvashatunk, hogy vezekelt volna, böjtölt volna Angelo, hogy múljon el a rendetlen kötődése Éva irányába. Azért rendetlen, mert ő pap, Isten szolgája, nem házasodhat! 

Ahogy egy házas férfi sem lehet pap vagy egy férjezett nő sem apáca! 

Minden az érzelmeken keresztül mér és tesz a mai ember. Ez nem jó irány, hiszen a démonok az érzelmeinket tudják manipulálni, bizonyos dolgokhoz hozzáférnek, ami az elménkben van, vagy pedig kikövetkeztetik a viselkedésünkből.

Erre alapítottak egy érzelem központű liturgiát és saját szavas imamódokat kezdtek el népszerűsíteni, ami szintén jó érzéseket kelt és nem a nehézségekről szól, nem a keresztről, amely közelebb visz Istenhez, mint például egy hosszú kötött ima vagy egy elmélkedés (az elmére hat). Most nem a saját szavas fohászokat degradálnám le, csak a hangsúly nagyon eltolódott és már a mai egyház sok esetben nem is úgy imádkozik, mint ahogy mindig is tette.

A tömeg pszichózissal (közösség fölmagasztalása, humanizmus, 'feeling good christianity', kereszt nélküli egyházzal) is manipulálnak.

Kell a közösség, persze, de az Isten- kapcsolat előbbre való! Első!

Ez a "happy end":

"Az esküvőnk egyszerű szertartás volt -felekezethez nem kötött, bár a magunk dacos módján mindketten hozzátettünk valamit, amit fontosnak tartottunk. Én továbbra is zsidó vagyok, Angelo pedig továbbra is pap. Vannak dolgok, amiket nem lehet meg nem történtté tenni, de ezt nem is szeretnénk. Laicizált pap lett -vagyis nem gyakorolhat szentségi hatalmat-, és a katolikus egyház nem ismeri el a házasságunkat. De azt hiszem, Isten elismeri, és nekem ez elég. Már nem "atyja" senkinek...leszámítva a négy gyermekünket, de ők inkább babbónak hívják."

Teljes döbbenet. Ez volt a legdurvább rész.

Ennyire nem ismerik az egyházat az emberek? Ennyire az a cél, hogy az emberek megutálják a Katolikus Egyházat?

Hogyan ismerné el Isten ezt a nászt, ami nem szentségi, ami nem az Ő akarata szerint "köttetett"? 

Ami halálos bűnben megélt, ahol az egyik házastárs nem fogadja el Jézust Istenfiúnak?

Isten nem akar nekünk rosszat.

Azért teremtett, hogy üdvözítsen, de ha megkerüljük Őt, ha nem hívjuk be az életünkbe, akkor nem tud minket megajándékozni.

Lehet azt mondani, hogy ez csak egy könyv, a képzelet szüleménye, de sajnos nem így van. Van rá példa, nem kevés, illetve ösztönző is lehet, társadalom közgondolkodást eldeformáló...annak aki nem ismeri a gyönyörű hitünket és Isten mindenek feletti jóságát.

De, ő örökké pap...

"Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is.

Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük Istent, és megtesszük parancsait.

Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek.

Mert mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.

Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság."

(1Jn 5, 1- 6)