Barsi Balázs OFM: Nem vétkeztem a világosság ellen, Szent John Henry Newman üzenete a XXI. század embere számára
"Életszentség inkább, mint béke!" Állhatatosan és következetesen elutasította a megalkuvást, az olcsó kompromisszumokat, a középszerű langyosságot, a lelki tespedést, amelyet pedig bőségesen láthatott maga körül mind az anglikán, mind pedig később a Katolikus Egyházban.
Kortársai közül a legtöbben -és ez sajnos napjainkban talán még inkább jellemző- úgy élték az életüket, mint ami merőben természetes valami, amihez bizonyos pontokon segítséget nyújt a vallás, itt- ott egy kicsit megszínesíti, illetve a földi élet végén valamiféle reménységet nyújt, de a hétköznapokban vajmi kevés gyakorlati haszna van, ezért szükség sem igen van rá. Ezzel szemben Newman hite szerint az Egyházban mindenki meghívást kapott a szentségre, és minden keresztény legelső feladata, hogy szentté váljon. Mai agyoninformált, ugyanakkor féligazságokkal teli világunkban, ahol minden relatív, kijózanítóan hatnak az ő megalkuvás nélküli, a természetfölötti megkérdőjelezhetetlen elsőbbségét igazoló megállapításai.
A Katolikus Egyház kisebb bajnak tartja, ha a nap és a hold lehull az égről, ha a föld megrendül, ha milliók halnak kínos éhhalált -mindez ideigtartó szenvedés-, mint hogy egyetlen lélek nemhogy elvesszen, hanem egyetlen halálos bűnt elkövessen, egyetlen szándékos hazugságot kiejtsen, vagy egyetlen garast mentség nélkül eltulajdonítson.
Annak tudásához, hogy mit gondol az Egyház, az egyházi tekintélyeknek kötelességük számot vetni az egyszerű keresztény egyszerű hitével és hitgyakorlatával, legyen bár ez bizonyos esetekben helytelen, babonás vagy felületes. Ám ezekből az emberekből áll az Egyház, és a kollektív lelkiség mélyén mégis ott van egy hiteles megsejtése annak, hogy mi az Egyház.
Voltak zsinatok, amelyekben nem voltak képesek megbízni, voltak hűtlen püspökök. Itt meg ott is megmutatkoztak a gyöngeségek: a következményektől való félelem, rossz tanácsok elfogadása, tévedések, képzelgések, amelyek megszakítás nélkül, helyrehozhatatlanul szinte elárasztották a Katolikus Egyház szinte minden területét.
Newman Poitiers- i Szent Hilárt idézi:
"Az egyszerű emberek füle szentebb, mint a papok szíve." Vagyis szükséges az Egyházban lévő rend, az apostolokra épülő hierarchia tekintélye, de emellett szükség van az egyszerű hívekre és az ő hitérzékükre is. Ebben Newman azt a nagy evangéliumi igazságot látta igazolva, hogy nem a bölcsek és a hatalmasok, hanem a gyengék, a kicsinyek, akikkel sokszor nem is számolnak, adják az Egyház igazi erejét.
A pap Isten népe előtt tekintélyét nem használhatja arra, hogy igehirdetés címén személyes elgondolásait fejtegesse.Az ige nem az ő tulajdona, igehirdetésének az örök Ige visszhangjának kell lennie.
...a hit tárgyában éppenséggel a hagyomány a fő kritérium. Minden katolikusban meg kellene lennie annak a merészségnek, hogy higgye: az ő, az Egyház hitével közösségben lévő hite felette áll a szakertők és entellektüelek alkotta újdonsült "tanítóhivataloknak". És teljes joggal teheti fel a kérdést, hogy ezek ugyan milyen céllal, milyen lelki haszon reményében akarják a hagyományt elválasztani Isten igéjétől?
Az egyháztörténelem folyamán számos esetben előfordult, hogy egy kisebbség, a "szent maradék" tartotta meg az igaz hitet a többségi és uralkodó véleménnyel szemben.
Az ember Istennel való kapcsolata mélyebb és egzisztenciálisabb, mint amire az értelem képes.
