Azt mondtad...
Azt mondtad Hevesi Tamás írta oda (személyim utolsó lapját dedikálta) ...
Bohém voltam, tudom ...
Kacagtál rajta ...
Azt mondtad, Te is így csináltad ...
Nem szidtál órákat ...
Azt mondtad elmehetek, nem vártál vissza ...
Azt mondtad segítesz, átvészeljük újra ...
Azt mondtad miattatok ...
Azt mondtad, Mama Leone ...
Azt mondtad szólt érted a Himnusz Baján, a Vízműben ...
Azt mondtad király vagy ...
Azt mondtad, lányod vagyok, mert a jövő izgat ...
Azt mondtad, nem jössz ...
Pedig hívtalak ...
Azt mondtad elmész, mert terhemre vagy ...
Azt mondtad éljek vele, de ne éljek vissza vele ...
Azt mondtad, nem normális, mégis hittük, hogy az ...
Azt mondtad, írjam alá, s magadat bezártad ...
Azt mondtad itt maradsz, s ment is a tévé ...
Bezártad magadat, s benn is rekedtél ...
Nem mertél kilépni, fájt volna ...
Maradt a komfortzónás salakmotor pálya ...
Sanyi bácsi, kürtös kalács, 50 méteres uszoda ...
Azt mondtad, büszke vagy,
Menjünk el egy körre, de mégis mindig beárnyékolt az idősebb léte ...
Ő volt a mindened ...
Én csak egy délibáb ...
Fájt ez nekem, de nem törődtem vele ...
Hiszen tudom, hogy egykének születtél ide le ...
Nem tudtál arról ...
Milyen a testvér ...
Csak hagytad ...
Hogy hangoljanak rajtad a zenészek ...
S nálam eltörjön hamar a mécses ...
Büszke voltál, el is sírtad magad ...
Amikor láttad a nászomat ...
Azt mondtad király vagy ...
"Tudsz követni?"- mindig ezt mondtad.😔
Azt mondtad, "olyan vagy mint anyád"
Azt mondtad, gratulálok ...
Büszke voltál a 42,195- re
Azt mondtad segítesz,
Azt mondtad, jó hogy mi itt vagyunk, s nem maradtál egyedül ...
Azt mondtad, válasszak, de előbb más választ ...
Azt mondtad nem vagyok a tiéd ...
Mégis tudtad, hogy ez nem igaz ...
Azt mondtad Mama Leone elment ...
Azt mondtad ...
Mégis ...
Felhívnálak, de már késő ...
Elhívtak Téged ...
Messze repített a Teremtő végleg ...
Kereslek Téged, de kihűlt az utca ...
Ahol egykor éjszaka egy kislány a jeget, -rád várva- sírva kaparta ...
Bánom, hogy nem hívtalak ...
De túl késő ...
Talán vigyáz rád odaát a Teremtő ...
Lehettél volna jobb ...
Védhettél volna ...
Nem haragszom ...
Ma is érted fohászkodom ...
Bocsásson meg Isten mindent, mit tettél ...
Mit szóval, hanyagsággal ellenem elkövettél ...
Próbáltál szeretni, hiszen ezért élünk ...
Csodáltad az erdélyi lányt, hogyan tud fejszézni ...
Mindig is szeretted a gyümölcsöt, a fákat ...
Szeretted a focit, mindig tudtad a politikádat ...
Szeretted a Dire Straits- t ...
Azt mondtad, fordítsam ...
Csak ment a tévé ...
Hiába vártam, hogy kapcsolódhassam ...
Gyűlöltem a ricsajt, mi a tévédből áradt ...
Hová mentél ??? ...
Azt hittem itt maradsz ...
S nem öregszel meg, ha minden jól megy a mennyben is lenyírod majd a füvet ...
Ülteted sorban a gyümölcsfákat rendjén ...
Csodálod őket, Te vagy a mennykertész ...
Oh, bárcsak tudnám, hogy hazaérkeztél ...
Megnyugodnék, nem fájna, hogy búcsú nélkül elmentél ...
S apátlanná tettél ...
Félárva vagyok, vagy teljesen, ki tudja ...
Szól érted a harang, egy jó pap a misét ma érted mondja ...
Nem himnusz, tudom, azt szeretted ...
De talán örülsz, hiszen neked ad könnyedséget ...
Szólítanálak, ha nem szenvednél ...
Nem tudom, hol vagy ...
S hova kerültél ...
Beszéltem neked hitről, csodákról ...
De Te azt mondtad nincs Isten, ne ábrándozz ...
Itt éltél a Földön 76 évet ...
Szerettelek, bár fájt ez a szeretet ...
Mást szerettél, nem ismertél ...
Pedig vittem a levest ...
Mindig szeretted a tökfőzeléket ...
Kérdezted, hogy főzöm ...
Te is megtanultad.
Sajnálom, ha megbántottalak ...
Felhívnálak, de már nem lehet ...
Azt mondtad drága ...
Így távolodtunk el, mint idegen, s árva ...
Azt mondtad, "szívem csücske" ...
Nem tudtad mutatni ...
Azt mondtad, eltüntem ...
Pedig akartam maradni ...
Azt mondtad nincs család ...
Pedig megteremthetted volna ...
Hiába kereslek, Te Hoffmann voltál ...
Nem ezt írja rólad a papír, mit a kezemben tartok ...
Értetlenül állok, azt írja "hajdani", s nem értem ...
Vizsgára sietek, nem vagyok ébren ...
Emlékeim sátrán sorban állnak a kaktuszok ...
Megfagytak mind a gyönyörű virágok ...
Mama is elment, Te is itthagytál ...
Bárcsak örökre itt maradnál !
Azt kértem az Úrtól, megbánd, mit tettél, hogy életed végén megtérjél ...
Hogy ne egyedül érjen a halál utol Téged, hogy még utoljára mond ki, "Isten irgalmazz nékem!" ...
Nem tudom bizton, hogy ezt megtetted- e, félek ...
Hogy nem lehettem Veled, s ezért nem tetted meg ...
Nem láttál engem, hogy milyen vagyok ...
Körötted keringtek mindig a keselyűk, s a sasok ...
Gyenge voltál, pedig azt mondtad király vagy ...
Hol van a királyság??? ...
Merre vitt utad? ...
Miattad élek, hálás vagyok Neked ...
Még így is, hogy Te őt jobban szeretted ...
Fáj a szívem, hogy nem látlak többé ...
Hogy nem kerestük egymást, s eltávolodtunk örökké ...
Fájlalom az éveket, mikor rosszat tettél velem ...
Mégsem tudlak gyűlölni ...
Sohasem tettem ...
Hiányod hatalmas, már sohasem látlak ...
Nem csodálod többé a hatalmas cseresznyefádat ...
Nem lesz többé szalonnasütés a csabai úti kisháznál ...
Nem lesz többé "Halló, H. János, Szasz Barbika, Apuci" hivatalos köszöntés ...
Nagyon fáj, hogy nem tudom, hová tüntél ...
Talán csak egy álom volt, hogy az apám lehettél ...
Tudom nehéz lehetett egy ilyen lánnyal, nem voltam én sem jó ...
Bűnben születtem erre a világra ...
Mama hite mentett meg és az Ő kegyelme, szárnya ...
Védő palástját körém kitárta ...
Mikor túlcsordult magányomban a templomba tértem ...
Ott volt a Szűz Anya, imádkozott értem ...
Egyszer elvezettél Isten elé régen ...
Bárcsak tudtad volna, hogy ott van tényleg ...
Fáj, hogy nem tudom bizton, hogy hova jutottál
Mire volt elég, ez az élet ...
Bíztam mindig benne, hogy egyszer megszeretsz ...
Felhívnálak, de már nem lehet ...
Kérem az Istent, mutassa meg, hol vagy ...
Hogy én is kicsit megnyugodhassak ...
A lányod voltam, bár nem a legkedvesebb ...
Nem értettél engem, én se tégedet ...
Ok nélkül értek engem a sértések, a vádak ...
Talán Jézust utáltad bennem,
A választ erre keresem.
Hiányod fáj, többé sose látlak ...
De bízom az Úrban, hogy bűneid megbocsáttatnak ...
Te adtad a nevem,
Egy idegen vagyok ...
Itt voltál a Földön,
Furcsa szerzet,
Magányos király ...
Oh, bárcsak nyugodnál békében, s befednék a kimondott Rózsafüzérek sebeid, vétked ...
Tudom, hogy fájt Neked ez az élet ...
Hogy több volt benned, de feladtad végleg ...
Elbánt veled is az a szívtelen nagy kő,
Nem küzdöttél vele, had ítéljen majd Ő ...
Haragudtam rád, hogy el kellett jöjjek ...
De most már értem ...
Hogy így védted a fészket ...
Sváb voltál és precíz ...
Pontos és kínos ...
Most már értem ...
Miért mondtad ...
Tiétek ...
Ennyit kapok talán kárpótlásul, vége ...
Most már odafönnt vagy, s rossz hogy nem látlak ...
Hagytuk a keselyűk szaggatgassanak párat ...
Nekik nincsen Isten, nem szent az emléked,
Máris gyűlnek,
Marják, mit lehet ...
Ha nem kapok semmit,
Én akkor is szeretlek ...
Apukám emlékére 🖤
(1948- 2024.)
