Nem vagyok technofób

"Az első technofóbok már az ókorban megjelentek és leginkább az emberiség gondolkodására gyakorolt hatásától tartottak. Platón a Phaidrosz című retorikával foglalkozó művében arról értekezett, hogy az írás miatt a logika meg fog változni és az érvelés dinamikáját veszti el az ember, amikor a szavakat felolvassa. A könyvnyomtatás szkeptikusai ezt a gondolatot tovább görgetve úgy látták, hogy a túl sok ismeretanyag összezavarja az embereket, akik ezért nem lesznek képesek önállóan gondolkodni. Tartottak attól is, hogy bármilyen Biblia értelmezést ki lehet majd nyomtatni és így hamis tanokat fognak terjeszteni. Az 1800-as évektől, az újságok terjedésével viszont már az egészségügyi és társadalmi problémákat is igyekeztek mesterségesen fenntartani. Amióta időnk jelentős részét valamilyen kijelző előtt töltjük el, megjelentek a kék fény káros hatásairól, a szemszárazságot és -fáradtságot okozó írásokról szóló cikkek. Hasonló írások már a tömegnyomtatás kezdetén is napvilágot láttak, ahol az olvasás tevékenységét, a modern élet káros hatásaival együtt tartották számon. Ennek ellenére a század végére mindennapos jelenséggé vált, hogy az olvasni tudó emberek újsággal a kezükben utaztak. A viktoriánus Angliában a látásromlást a civilizált élet mellékhatásának tartották – ezzel együtt az egyén közösségi életének hanyatlását is az olvasás rendszerességéhez kötötték. De ennél sem álltak meg egyesek és egészen az iskolarendszer kárhoztatásáig jutottak el. Bár az igazolható volt, hogy a rossz fényviszonyok, a gyenge minőségű nyomtatott anyagok látásromlást okozhattak, általánosságban nőtt az írás-olvasás készségének fejlődése. Ilyen analógiákkal találkozhatunk az okostelefonok megjelenését illetően is: mindenki csak a telefonját bámulja, az emberek nem beszélgetnek egymással, nem érdekli őket, ami a közvetlen környezetükben történik. A technológia megítélése történelmi távlatokban tehát mindig ugyanaz volt, csupán más eszközöket okolunk bizonyos társadalmi jelenségekért."

(Szitás Péter, barankovics.hu)

Nem vagyok technofób, engedem a gyerekeimet, hogy használják a számítógépet, az okostelefont, sőt mesét is szoktak nézni laptopon, tévén. ;-) Ne legyünk képmutatók! Ezt mindanyian így tesszük, egy- két maradi szemléletű-, mindenben csak a rosszat feltetelezőket kivéve.

Az, hogy mit néznek a gyerekek és mennyi ideig (és főleg, hogy hány éves kortól), az már más kérdés. Tudom, hogy melyik gyerekemnek mik az érdeklődési körei és előnyükre válik, hogy informálódnak az internetről. Nem szeretém, ha lemaradnának vagy félnének a gépektől, rengeteg előnye is van, sok információt megkaphatnak általa. Használni kell megtanítani őket és nem engedni, hogy a gépek használják (birtokolják) őket.

Az egyik fiam angol futballmeccseket szokott nézni, a másik is angolul néz youtube videókat, ami érdekli. Ennek köszönhetően megmaradt a külföldön szerzett nyelvtudásuk. A lányom rajzoláshoz-, festéshez keres ötleteket az interneten vagy új zongora darabokat tanul a segítségével, duolingón új nyelvet tanul, videóhívásban a barátnőivel együtt készítik el a házifeladatot vagy tanulnak. Annyit hallani ma a kooperatív pedagógia előnyeiről...

Miért tiltanám meg mindezt?

Olvasnivalót is az internetről keres magának, mielőtt megvesszük.

Egyik sem social media függő. Ez szerintem el fog évülni. A messengert sem igazán használják, csak ha el kell kérni a házifeladatot az osztálytársaktól.

A kisebbik fiam a youtube- ról tanulta meg a világ országait, zászlóit, fővárosait. Minden érdekli. Mennyire szűkebb lenne az érdeklődési köre, ha korlátoltak lennénk és mindezt nem engednénk meg neki, hogy ilyen úton is felfedezhesse a világot. Persze erre ott vannak a könyvek is, de először a youtube- n fedez fel dolgokat, utána jönnek a térképek, a könyvek.

A kisebbek mesét néznek (nem órákig! Hála ennek értik az angolt.) vagy rajzolnak a laptop segítségével. Emellett ugyanúgy gyurmáznak, vágdosnak, színeznek, futkároznak, ugrálnak, bicikliznek. Nem kell fekete- fehéren látni, hiányolják a szabadtéri játekokat és a kézműves foglalkozásokat is és gyakorolják is őket napi szinten többször.

Olyan is van, hogy együtt játszanak számítógépes játékokkal. Akkor van aztán nagy kacagás, röhögcsélés itthon. Jobb lenne ha mindegyikőjük külön szobába elvonulna és magában játszana? Nem egykéket nevelünk. Kukoricacsuhé babával játszanak és ólomkatonával?

Ma ezekre a játékokra azt mondjuk, hogy nem készségfejlesztő-, kész játékok.

Ez a túlzott félelem, ami a technológiai újításokat övezi szerintem nem normális. Mi, felnőttek is használjuk. A gyerek látja a kezünkben a telefont! Elsősorban nekünk kell jó példát mutatnunk.

Legalább, ha ellenezzük, ne azt mutassuk a gyerekeknek, hogy ő nem használhatja, de a szülő eközben függő. Ő is az lesz így.

A gyerekeket meg kell tanítani a helyes használatára. Arra hogy mennyi ideig használhatja, és hogy mit nézhet meg rajta.

Iskolai feladat is van olyan, hogy informálódni kell az internetről...akkor is rettegve kellene a gyerek mellett üljünk, hogy most milyen károkat okoz lelkileg benne a képernyő? 

Előző generációk folyton tévéztek, plussz egész nap ment a Kossuth Rádió. Az nem volt káros?

Bármilyen  szélsőség káros. De léteznek más szenvedélyek is, amelyek elsőre jónak tűnnek, mégis a túlzott időtöltés miatt tulajdonképpen nem előnyösek lelkileg és tunyasággal járnak, ha állapotbeli kötelességeink elhanyagolásával járnak. Ez lehet túlzott sportszenvedély, olvasás, sorozat nézés, bármi, ami túlzott időt igényel, feminim és kényelemérzettel jár. Sőt, ezek nem is társas kikapcsolódások minden esetben.

Ha egy gyerek ma úgy nő fel, hogy nem képes a társas kapcsolatokra, halálra ítéljük, és erre a sok-, olvasással-, magányosan eltöltött idő  is képes, nem csak a sok képernyőidő...

Legyünk bölcsek e- téren is, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, ezt kívánom.