Szent Bonaventúra püspök és egyháztanító: a rendszerezés és az összefoglalás páratlan mestere
"Az embert szétszórja a kicsinyeskedés s nem jut el az elmélyülésig."
Az igazi önismeret
1. A tökéletes élet teljességét Krisztus menyasszonyának önmagában kell elkezdenie.
Megfeledkezve mindenről, ami külső világ, lépjen be lelkiismeretének rejtelmeibe.
Szorgalmas betekintéssel gyúrja át, vizsgálja ki és fontolja meg hibáit, cselekedeteit, jelen és
elmúlt bűneit. Ha aztán kevésbé helyeset találna önmagában, szívének keserűségében sirassa meg azokat. Könnyebben jutsz erre a megismerésre. Tisztelendő Anya, ha tudod, hogy minden bűnünk és hibánk oka vagy a nemtörődömség, vagy a rosszakarat.
Nemtörődömség, vágy, rosszakarat összes bűneid hármas gyökere. Ezeket vizsgáld, különben soha nem jutsz el önmagad helyes megismeréséig.
2. Ha tehát önmagad akarod megismerni, majd megismert gyöngeségeid megsiratni: azt
kell először meggondolnod, volt-e benned valaha közömbös nemtörődömség. Gondold csak el: mily hanyag voltál szíved fékentartásában! Mily hanyagul fecsérelted el idődet! Mily önző és rossz volt cselekvéseid célja! Ezt a hármat nagy elmélyedéssel kell szemlélned. Szíved fékentartása, időd kihasználása s a köteles és helyes cél lebegjen minden munkádban.
Gondold csak el, mily hanyag voltál az imádságban, mily hanyag olvasmányaidban és
milyen ímmel-ámmal végezted munkádat.
Ebben a háromban vizsgáld meg magad és mélyülj el egészen, ha majd aratásod idején (vö. Zsolt 1,3) jó gyümölcsöt akarsz teremni.
Ez a hármas út egymásba fonódik. Egyiket nem érheted el a másik nélkül.
Emlékezz csak lanyha bűnbánatodra! Könnyelmű viselkedéseidre a kísértés idején! És előhaladásod csekélységére! Mert elkövetett bűneid nem sirattad meg egészen bensőségesen.
Az ördög kísértéseit nem verted vissza minden erőddel és nem törted magad előre erényről
erényre (Zsolt 83,8), hogy eljuthass az Ígéret Földjére. Íme, így elmélkedj, ezekről
gondoskodj hanyagságod számbavételénél.
3. Ha mélyebbre akarsz hatolni önismeretedben, gondold el, megvan-e, vagy megvolt-e benned az élvezet, a kíváncsiság vagy a hiúság utáni vágy.
A szerzetesben (szerk.megj.: és a világiakbanban is) biztosan megvan az élvezet utáni vágy, ha mindenben a kellemeset várja:
ízletes ételeket.
Ég benned az élvezet vágya, ha megkívánod a lágy elpuhultságot: különböző, divatos
ruhákat.
Ég benned a vágy, ha a testi után sóvárogsz, ami vad gyönyörködésben áll eléd.
A kíváncsiság megvan Isten szolgálójában, ha mindazt látni akarja, ami titokzatos, szép
és ritkaság.
Krisztus jegyesében megtalálható a hiúság, ha emberek kegyét kívánja, emberi dicséretet
vár és emberi megtiszteltetés után óhajtozik.
Mindezeket kerülje az Úr szolgálóleánya, mint a mérget, mert ezek minden rossznak a
gyökerei.
4. Ha önmagad egészen meg akarod ismerni, gondold csak el: él-e benned, vagy élt-e
benned a hitvány harag, irigység vagy semmittevés.
Hallgasd meg csak, mit mondok most Neked.
A benned élő haragod elárulja hangulatod, szíved vonzalmát. Csak egy jel, arcrándulás,
elejtett szó, hangos megjegyzés megmutatja legcsekélyebb méltatlankodásod, idegenkedésed is felebarátoddal szemben.
Irigy vagy, ha testvéred bajának örülsz, s elkedvetlenít testvéred sikere.
Az irigység örül
benned testvéred szerencsétlensége idején s az irigység sorvaszt el, ha testvéred jó sorsban
van.
A szerzetest (a világi hívőt is) néha elfogja az üres semmittevés. Ilyenkor lanyha, unott, lusta. Késlekedik, máskor meg hanyag. Munkájával visszamarad, szétszórttá lesz. Imáiban rendetlen, sokszor szomorú és lassankint ellaposodik.
Krisztus jegyese ha ezt észreveszi, úgy menekül előle, mint a halálos méregtől, mert ezek testét-lelkét tönkreteszik.
5. Ha tehát, Isten kedveltje, el akarsz jutni önmagad tökéletes megismerésére, „nézz
önmagadba, tekints bensődbe, tanuld meg lelked megbecsülését. Gondold meg, mi vagy
most, mivé kell lenned, mivé lehetsz. Gondold meg, mi voltál természeted szerint, mi vagy
bűneidben, mivé kell lenned tökéletesebb életeddel és mivé lehetsz a kegyelem segítségével.”
(Szent Bernát: A belső lakás, 36. f. n. 76).
Hallgasd csak meg, Tisztelendő Anya, Dávid prófétát, hallgasd meg példáját (Zsolt 76,7):
„Elmélkedem éjszaka szívemben
Gondolkodom, és töprengek lelkemben.”
Elmélkedj tehát te is szívedben. Dávid lelkében töprengett. Te is azt tedd. Műveld meg
azt a földet, figyeld meg önmagad. Ha gyakorlod magad, kétségtelenül te is meg fogod találni a te szántófölded elrejtett kincsét (Mt 13,44). Mert ezáltal kincsed növekszik, tudományod megsokszorozódik, bölcsességed mély lesz. Megnyílik majd lelki szemed, értelmed éles lesz, eszed megtisztul. Nem helyesen értékel az, aki önmagát nem ismeri, aki mélységeibe bele nem tekintett. Nem tudhatja, mit kell gondolnia az angyali szellemről és Istenről, aki nem
gondolkodik előbb a magáéról. Ha képtelen vagy önmagadba tekinteni, hogy érheted majd el, ami fölötted van? Ha az első szentélybe nem vagy méltó belépni, milyen észjárással akarsz mindjárt a másodikba lépni (vö. A lélek útjai Istenhez 5. fej. 4. pont)?
6. Ha az a vágyad, hogy a második és harmadik égbe ragadtass Szent Pállal (2Kor 12,2),
akkor át kell menned az elsőn; ez pedig a te szíved. És ennek a módját s lehetőségét már
előbb vázoltam Neked. De Szent Bernát is igen bölcsen kioktat: „Töretlen lelkiséged gondos
figyelője, szívós kitartással vizsgáld életedet. Mélyedj el bensődben és tartsd szem előtt
haladásod és visszaesésed. Erkölcseid, szokásaid, érzelmeid hasonlítanak-e Istenhez, vagy sem? Távol állsz-e tőle, vagy közel?” (Medit. 6. 5. u. 14.).
Minden bűn gyökere a kevélység.
Minden erény alázat nélkül kevélységgé torzul.
Az igazán alázatos azt akarja, hogy rossznak ismerjék, nem pedig azt, hogy alázatosnak hirdessék.
Halld végül testvéred szíved szerinti tanácsát. Menekülj a kevély nővérektől, mint a
viperáktól. Vesd meg őket, mint az ördögöket. Kerüld a gőgösök társaságát, mint valami
halálos mérget. És miért? Hallgasd meg. Egy életismerő ezt írja a kevélyről:
„Tűrhetetlen a kevély ember. Viselkedése fölényes, ruhája túlzottan válogatott, mindig emelt fővel jár. Arca merev, szeme fölényesen tekint alá. Azt hiszi, jobb a jobbaknál. Véleménye, egyéni ítéletei és cselekedetei vannak, tiszteletadásra képtelen.” Ezért kerüld, Isten választottja, Krisztus jegyese, a kevélyek társaságát, nehogy te is hozzájuk hasonulj.
Mert az Írás mondja (Sir
13,1):
„Ki dölyfössel társul, kevélységet ölt magára.”
