Hála
Van alkalmam most a gyakorlatban is kipróbálni ezt, ugyanis az idei év folyamán biztosan megszűnik a munkahelyem. Lehet, hogy hamarabb, lehet, hogy később, még nem tudni. Hát ez elég ok a szorongásra, nem igaz?
Amikor hálát adunk Istennek, valami egészen különös történik: elkezdünk visszaemlékezni olyan helyzetekre, amikor Ő ott volt velünk. Amikor megtapasztaltuk a jelenlétét. Vagy egyszerűen csak észrevesszük azokat az apró (vagy épp nagy) ajándékokat, amiket Tőle kaptunk.
És közben észrevétlenül megerősödik bennünk:
ha eddig jelen volt… akkor most is jelen van. És a jövőben is itt lesz.
Ez a felismerés pedig csendesen növeli a bizalmat Felé.
Ha tudjuk, kinek hiszünk — hogy Ő már „bizonyított” — az kihat a szorongásunkra is. Mert akkor egy olyan Úr kezébe tehetjük le a helyzetünket, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
És ebben a hálaadásban olyan szépen összeér a test, a lélek és a hit. A hit bizalma, a lélek állapota, ami kihat a testi, fizikális tünetekre.
De őszinte leszek veled… nem mindig könnyű hálát adni. Nekem sem.
Van az a pillanat, amikor fáradt vagy. Tele kérdésekkel. Amikor minden bizonytalannak tűnik. Vagy egyszerűen csak túl sok minden van. Ilyenkor nem a hála az első, ami eszünkbe jut. Utólag már igen, amikor átmentél a nehézségen és meglátod a lába nyomát a tiéd mellett. De közben?
Nemrég rácsodálkoztam valamire: a hála nem egy érzés, ami csak úgy megérkezik. Sokkal inkább egy csendes döntés.
Hálát adni — ige. Cselekvés.
Kicsit olyan, mint amikor nem azért imádkozol, mert már minden rendben van… hanem pont azért, mert még nincs.
Lehet úgy is hálát adni, hogy közben ott van benned a feszültség. A kérdések. A nehézség.
És mégis kimondod. Hála,mert eddig hordozott. Hála mindazért, aki most vagy. Hála, mert Ő már mindent odaadott Érted, hogyne tartana meg most is?
És abban a pillanatban történik valami. Lehet, hogy kívül semmi nem változik azonnal, de belül igen.
A figyelmed lassan elmozdul a saját terhedről… arra, Aki tart téged.
És lehet, hogy nem lesz rögtön könnyebb minden.
De egy picit mégis másképp kezded látni.
Talán megpróbálhatod most is kimondani. Halkan. Őszintén.
Pont úgy, ahogy most vagy.
És majd meglátod… mi történik utána.
Forrás: Kereki Kriszta
keresztény női kísérő
http://tesegitod.hu
