Szentségi Házasság

Többször hallottam már papoktól, hogy a lelki életünkben el kell jussunk odáig, hogy elhatárolódunk másoktól, a teremtett dolgoktól és egyedül Istennek hagyjuk, hogy hasson ránk. Ez nagyon nehéz, de kérnünk kell, hogy mutassa meg nekünk, mik azok a területek, amik gátolnak minket abban, hogy eljussunk a Vele való tökéletes lelki egyesülés állapotáig. Aviai Szent Teréz ír a Belső várkastély című (szerintem zseniális) művében, hogy "sokkal kevésbé ragaszkodik a teremtményekhez, mert látja, hogy csakis a Teremtő képes megvígasztalni és kielégíteni". Jézusról nevezett Avilai Nagy Szent Teréz szűz és egyháztanító " Úgy érzi, mintha Istennel szemben teljesen ébren volna, ellenben mélységesen aludnék minden olyan dolgot illetőleg, amely teremtményekhez való ragaszkodást foglal magába ." "Istennel állandóan belsőleg egyesülve van (amely nagy erőt ad neki), ezért nagy örömmel tölti el, ha Isten kedvéért megy elébe minden szenvedésnek..." ...

A minap Lukács evangéliumának 7. fejezetéből a 36- 50. során elmélkedtem. Minden nap fordítok időt (legalább 15 percet) a második imafajta gyakorlására. Tanulságos volt, így megosztom röviden. Ez a történet Jézus lábának megkenéséről szól, itt tudjátok elolvasni. Nem titok, hogy az egyik kedvenc történetem a Bibliából, azért mert annyira szimpatikus a nő imádata Jézus felé és döbbenetes az a háromszög, amit felfedezhetünk a leírásban. Kétféle nézőpont feszül élesen szembe. Az egyik az, ahogy a farizeus bizalmatlanul, kétkedően, kritikusan, ellenségesen viselkedik Jézussal és a nő is ellenszenves számára, mert csak a bűneit tartja számon, nem értékeli a szeretet cselekedeteit, amit mutat Jézus felé. "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti, hogy bűnös nő." A nő totálisan minden figyelmét Jézusra fordítja. Nem mások bűneire fókuszál, mint a farizeus, nem retteg attól, hogy mit gondolnak majd róla az emberek, hogy betért a farizeus házába. Látszik,...

Valamiféle vágyódás volt mindig is bennem a régmúlt idők iránt. Érdekelt, hogy hogyan tudtak az emberek olyan tiszták maradni, becsületesek, hogy hogyan volt annyi erejük dolgozni és annyi gyermeket felnevelni. Lehet, hogy idealistának tűnök, de nem tartom magam annak. Nyilván akkoriban is voltak erkölcstelenségek, csalások, rablások, lusta emberek, de például nem voltak olyanok, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy ne szülessen meg egy gyermek. Nem volt legális az abortusz és a fogamzásgátlás sem. Az emberek még közel voltak a természethez és elfogadták és együttműködtek azzal, hogy a teremtésben aktívan részt tudnak venni a gyermeknemzés által. Ekkor még nem választották szét az élvezetet a gyermek fogantatástól. Valahogy elveszőben van az emberség ma, a média azt kívánja elérni, hogy lesüllyedjünk egy állatias, ösztönös szintre, ahol már minden az élvezetekről, az igényeink folyamatos kielégítéséről szól, amely közel sem a felelősségvállalásról szól, hanem az egyén jólété...

Ez a téma nem egyszerű és én megértem azokat, akik velem ellentétes nézeteket vallanak, hiszen nekem is van olyan, hogy alábbhagy a lelkesedésem és feladom egy időre a próbálkozásokat, és nem viszem a gyerekeket misére néhány hétig. Ez a bejegyzés nem azok ellen szól, akik más véleményen vannak, mint én, csak szeretném megosztani a saját tapasztalataimat, gondolataimat a témában, hátha valakinek segít. Vigyük vagy ne vigyük a gyerekeket a misére? Ez gyerek függő és nem árt ha tisztában vagyunk a saját vérmérsékletünkkel is. Érvek amellett, hogy vigyük őket misére: 1. Jézus szavait idézve: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda." (Márk 10, 13- 16) Mindig ezt szokták mondani nekem az idősebb-, együtt érezni még képes nénik, amikor látják, hogy másokat irritál egyetlen egy mozdulata is a gyerekemnek. (tényleg ne...

Egy olyan témára bukkantam rá, ami keveset tárgyalt ma katolikus körökben. Ez pedig a méhen kívüli terhesség és a katolikus erkölcs, avagy "Abortusszal végződik egy méhen kivüli terhesség?". Ali- Marie Ingram, My Catholic Perspective című youtube csatornájának a fent idézett címmel ellátott videoja indított el az ez irányú gondolkodásban és jutottam el arra a döntésre, hogy közzéteszem a leírásában közölt két kutatási anyagot. Ezeket  itt es itt tudjatok megnezni. Meglepő, hogy az Egyház Tanítóhivatalának nincs közvetlen tanítása arról, hogy hogyan kellene (erkölcsösen, az életet védve, katolikus szemlelettel) a méhen kívüli terhességet kezelni.  Katolikus hitünk szerint az Élet a fogantatás pillanatától kezdődik (ekkor már rendelkezik az embrió, azaz a megtermékenyített petesejt örök élettel bíró  lélekkel), valamint minden életnek azonos mértékűen joga van ahhoz, hogy létezzen, ha Isten teremtő akarata őt létre hívta.  Szinte kivétel nélkül ...