Szentségi Házasság

Úgy gondolom, hogy a mai hősök az egészségügyben és a kereskedelemben (élelmiszer üzletekben) dolgozók. Boldog lennék, ha ide sorolhatnám a papjainkat, de sajnos rettenetesen csalódtam bennük. Mutatniuk kellene, hogy nem félnek, hogy a földi életet semmire se tartják, hogy a mártírhalálig képesek lennének elmenni. Sajnos azt hangoztatják, hogy Téged védlek azzal, hogy nem megyek a közeledbe. A pestisjárvány idején vajon hogyan viselkedtek a papok? Hazavonultak és megvárták, amíg kitisztul a terep és lehet újra hangzatos, üres prédikációkat tartani a szeretetről és a közösség megtartó erejéről?  Nem. Nem így viselkedtek! Ott voltak az élvonalban és feladták a betegek kenetét, gyóntattak, ápolták a betegeket. Nem féltek attól, hogy elkapják a halálos kórt! Pedig sokuk elkapta. Életüket adták másokért, ahogy Jézus tette... Vajon hogyan viselkedtek a kommunizmus idején? Nem tartottak misét, nehogy elvegyék tőlük az otthonaikat, a hivatásukat? Katakombákban, titokban misézte...

Talán mindenki egy kicsit magába nézhet és rájöhet arra, hogy milyen pozitív egyéni és kollektív hatásai is lehetnek ennek a járványnak. Biztos vagyok benne, hogy Isten azért engedte meg ezt a helyzetet, mert a szenvedés, a komfort zóna elhagyása mindig gyümölcsöző. Rengeteg szakma van ma, ami nélkül meglennénk. Most szépen látszik, hogy a fitnesziparban, szépészeti iparágakban, szórakoztatásban, turizmusban dolgozók élete most nem könnyű, sőt! Tulajdonképpen nincs szükség rájuk. Legtöbbjük a testünket kényezteti, nem a lelkünkre hat. Testkultusszal áthatott világban élünk, ahol nagyon fontossá vált a külső. Az emberek rengeteg pénzt, időt és energiát pazarolnak arra, hogy a testükkel törődjenek. Eközben nulla lelki életük van. Ha megkérdeznénk, mi a lelki élet, sokan a pszichiáterekre gondolnának, semmiképpen sem a teremtmény mivoltukra és lelki fejlődésre. Talán ez az időszak ráébreszt minket arra, hogy nem csak testünk van, hanem lelkünk és szellemünk is.  Lassan nem...

Pascal Roland, a franciaországi Belley-Ars „püspökének” hivatalos nyilatkozata Jobban kell félnünk a pánik-járványtól, mint a Coronavírus-járványtól!  A magam részéről nem vagyok hajlandó a kollektív pániknak engedni, és azoknak az óvintézkedéseknek alávetni magamat, melyeket a világi intézmények léptetnek életbe.      Ezért nincs szándékom speciális intézkedéseket elrendelni egyházmegyémben. – Vagy a keresztények nem fognak többé összejönni imádkozni? Le fognak mondani arról, hogy találkozzanak felebarátjaikkal és segítsenek nekik? Eltekintve az elemi óvintézkedésektől, amiket mindenki magától is ösztönösen megtesz, amikor beteg, hogy másokat ne fertőzzön meg, nem helyénvaló ezekhez továbbiakat is hozzáfűzni. Inkább arra kell emlékeznünk, hogy sokkal komolyabb helyzetekben, például a nagy pestisjárványok idején, amikor az egészségügyi ellátás sokkal elmaradottabb volt a maihoz képest,  pont a keresztény lakosság tűnt ki a kollektív imádkozásban...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy- nagy ország. Mindene megvolt, rettenetesen gazdag és gonosz is volt, a világ ura. Minden kisebb és szegényebb országot az irányítása alá vont.  Aztán a kisebb országok elkezdtek megerősödni. Ez zavarta a gazdag, hatalmas országot. Gondolta játszik egy kicsit a világgal. A médiával bárkit ugyanis félelemben tarthatott, hiszen ez egyszerű pszichológia, hogy amit sokszor hallunk, olvasunk, azt tartjuk igazságnak. A közgondolkodás az igazság, az pedig könnyen formálható labilis helyzetben. Az influenza kapóra jött, de gondolta, ad neki egy új nevet és pánikot kelt vele. Tönkreteszi azokat, akik megerősödtek, hogy függjenek tőle újra.  Kirobbantott egy hírt, sok betegről és halálos esetről. Az emberek nem vették észre, hogy az influenzajárvány is ugyanezt okozta, és az idősebbek, akiknek amúgy is gyenge volt az immunrendszerük, sajnos ugyanúgy meghaltak, mint ebben az esetben.  "A tünetek ugyanazok, de most gazdasá...

Megmondom ôszintén, hogy dúlok- fúlok az indulattól. Ki tudnék menni az utcára és tüntetni, mert elvették tôlem és a családomtól a lehetôséget attól, hogy a hitemet gyakorolhassam, hogy Krisztus haláláról megemlékezzem, hogy magamhoz vehessem Ôt, hogy gyónhassak. Mi van a mai emberrel? Miért retteg így a haláltól? Többet ér nekik a saját, véges földi életük, mint az, hogy az Ég és Föld Urát magukhoz vehessék? Ha beteg lennék is, inkább mennék misére. Amikor az amerikai kereskedelmi ikertorony tragikus módon felrobbant, a közeli katolikus kis kápolna teljesen épen maradt, a Mária szoborral egyetemben. Medjugorje- ban nem volt háború a kilencvenes években, de mindenhol a környezetében igen.  Hiroshimában az atomrobbanás epicentrumától 1 km- re fekvô katolikus templom teljesen épen maradt, és a benne tartózkodók nem kapták el a sugárfertôzést. Nem emlékszik senki már arra, hogy a Mária jelenési helyeken csodás gyógyulások történnek? Napjainkban is! Ha az embereknek lenne h...

"Mintha a hit semmivé vált volna. Mintha csak a világi intézkedésekkel lehetne a betegség ellen küzdeni. Mintha az, amiben eddig bízott és hitt a keresztény ember, csupán átverés lett volna… Krisztus testétől rettegnek a szentáldozáskor, a szenteltvíz érintésekor, a közösség szentmisén való részvételekor. S eszébe nem jut senkinek a Szeplőtelen fogantatás kolostor és templom, amely a hirosimai atomtámadás epicentrumától alig egy kilométerre volt, és épen maradt. Sőt! A benne lakók még a sugárfertőzést sem kapták el. Vagy elfelejtettük a gyógyulásokat, amelyek a Mária-kegyhelyeken történtek… azokon a kegyhelyeken, amelyeket ma bezártak a vírusveszély miatt – tilos megmártózni a csodatevő forrás vizében…" https://stoffangyorgy.blogspot.com/2020/03/kiszaradt-szenteltviztartok-avagy.html?fbclid=IwAR1IIMQhyhr6a22sRq0ZA1lLDG8ueLTxN-LfpYXWxX9hsI7VdgMDekpCy0E&m=1